Romantikus délután

 

 -Úgy hallottam csengettek!Kár,akkor majd holnap megbeszéljük ezt a fiús ügyet!-kacsintott Sunghyo,és bementünk az utolsó órára,ami informatika volt. Nem szerkesztettünk ezúttal semmit,szabad foglalkozás volt. Hyuna és Sunghyo közé ültem,és jókat nevettünk,hogy mennyire oda vagyunk a sztárokért. Sunghyo kedvence Eli,Hyuna favoritja Dongho,míg az én "sztárom" a U-KISS bandából Soohyun.Sok együttest szeretünk,de úgy tűnik mindhármunk szerint a U-KISS a legjobb.Egész informatikán fangörcsöltünk,majd mosolyogva léptünk ki a suli kapuján.Átöleltük egymást,és megígértük,hogy holnap találkozunk ismét a suliban,és csinálunk egy jó napot.Három különböző irányba tartottunk:Sunghyo jobbra,Hyuna balra,én pedig egyenesen haladtam előre.Ezúttal úgy döntöttem,hogy haza gyalogolok,bár az út kicsit hosszú,nem árt meg egy kis séta.Szinte szökdécselve sétáltam a járdán,mikor egy kéz az én kezem után nyúlt.Valahonnan ismerős volt a tapintása.Volt egy tippem,ki lehet az:
-Szia Himchan!Bocsi,hogy nem vártalak meg!Nem mintha szégyellnélek vagy valami,csak még most voltam a Ri Seo vidék sulijában először,és nem akarlak máris "lebuktatni".-kacsintottam.
-Üdvözlet Cor Nei!Hát,semmi gond,egyébként egyet értek veled én is.Egyenlőre ivódj be a közösségbe,és majd meglátjuk,hogy mi lesz.-mosolygott Channie.-Nem megyünk délután kimozdulni valahova?Tudok erre fele egy szép parkot,képzeld most virágoznak a cseresznyefák!
-Én nem vagyok elrontója semmi jónak.Délután négykor,a kapunk előtt,megfelel?-kérdeztem.
-Persze!Addig végzek a tanulással,meg szerintem neked sem kell több idő.Akkor négykor!-mondta Himchan,mire már a kapuhoz értünk.Búcsúzóul átölelt,és adott az arcomra egy puszit. 'Már alig várom a délutánt!'

*********

Lassan bemagoltam a földrajzot,de annál könnyebben ment a matek és az irodalom.Belekóstoltam az angol "rejtelmeibe" is.Kemény 1,5 óra alatt kész lettem.Volt félórám elkészülni a sétához,ezért gyorsan össze kaptam magam:csillogós hajráf,türkiz színű ujjatlan,fekete rövid nadrág,és a kék-szegecses tornacipőm,na meg persze a kedvenc karkötőm,aminek zöld-fehér-piros színe van.Ezek a színek jelentik Olaszország lobogójának színeit,ugyanis ez a dél-európai ország a kedvencem.Mosolyogva várt Himchan a kapuban,megfogtuk egymás kezét,és boldogan sétáltunk a park irányába.Kis idő múlva megérkeztünk,majd lepihentünk egy padra.

-Hé,Cor Nei,hogy tetszik?-érdeklődött aranyosan Himchan.

-Igazából teljesen le vagyok nyűgözve.Nagyon káprázatos a cseresznyevirágokkal virágzó fás park!-ámuldoztam.-De van itt jobb dolog is!

-Micsoda?Mondjuk szemben az a japán kert nagyon szép!A bonsai stílusú fák meg a kis híd a mini tóval,valóban nagyszerű.-szólt Himchan.

-Te komolyan nem érted mire gondoltam?!-kérdeztem rá a dologra,mire Himchan csak kis kutya szemekkel figyelt rám,és várta,hogy kimondjam a gondolataimat.-Te vagy az Himchan!A legjobb dolog itt,és mindenhol!-mondtam kihangsúlyozva oppa nevét,mire ő csak elmosolyodott,és maga mellé húzott,végleg az ölében kötöttem ki.

-Szeretlek Cor Nei!-suttogta,majd egy ölelés közben,hosszú csókot nyomott az ajkaimra.

Új barátok

A kicsengetés hangja szakította meg a "tárgyalást",és az igazgató még befejezte mondani valóját:

-Cor Nei,legközelebb próbáljon tisztelettudóbb magatartást tanúsítani,mert ha ez lesz,nem halad jó úton!De,mivel ma tölti itt az első napját a mi iskolánkban,ezért eltekintek a szemtelensége felett...és..Mrs.Choi...használhatna kevesebb alapozót,és valóban eredeti cseresznyevirág illat kellene magának!-mondta az utolsó mondatot nevetve az igazgató úr,majd rám kacsintott,és kimentünk az irodából.Mivel már szünet volt,az udvar felé vettem az irányt,leültem egy padra,és vártam a becsengetést.Nem sokáig voltam egyedül,mert Himchan leült mellém.
-Oppa,szia,hogy vagy?-köszöntem lelkesen.
-Cor Nei,üdvözöllek.-mondta mosolyogva,miközben szorosan megölelt-Egész jól vagyok.Sőt tökéletesen.Nem hiszem el,hogy a barátnőm és én egy osztályba járunk,az meg pláne tetszett,hogy már az első itteni órádon kiálltál mellettem.És...első órán máris az igazgatóiban...Ezt nevezem!Kifejezetten büszke vagyok rád!-rázott velem kezet.
-Köszönöm Himchan.Mi lesz a következő óránk?
-Azt hiszem ének.Szeretek énekelni,de inkább a rap az én műfajom...Egyébként ne haragudj,hogy ezt mondom,de azok a csajok nagyon bámulnak..ott!-mutattok a lányok irányába.
-Persze,nincs semmi gond,de mit akarnak tőlem?Talán mert új vagyok?Mindegy.
Alighogy kimondtam a szavakat,a három "grácia" már előttem is termett,nem túl vidám arccal.
-Üdvözlet itt nálunk katicabogár!A nevem Hyosung.-integettet az egyik.
-Most pedig Jessica beszél hozzád,a harmadik barátnőnk pedig Jiyeon.Fogadd köszöntésünkül ezt a meglepit!-harsogta Jessica,és leöntöttek egyszerre mindhárman egy-egy flakon vízzel.Himchan egyből felállt,és a földre lökte az engem megalázó csapatot.
-Nem szokásom megütni lányokat,de inkább mással fogok rajtatok bosszút állni.Amikor nem várjátok!-mondta dühösen Himchan,majd bokszolt egyet a levegőbe a lányok felé,és elhagytuk a terepet.Nagyon kínosan éreztem magam,ezért bementem a lány mosdóba,hogy összeszedjem magamat.Még jó,hogy volt nálam pót ruha-megérzésből.Szomorkásan jöttem ki immár az új ruhámban,amikor valaki ismét megállított:
-Cor Nei,szia,én csak üdvözölni szeretnélek.Lee Sunghyo vagyok,és ő itt a legjobb barátnőm,Kim Hyuna.-mutatkoztak be a lányok,akik nyilván az osztálytársaim.Mosolygós,aranyos lányok lehetnek.A nap hátralévő részét együtt töltöttük,és meglepően hamar-de barátaim is lettek.Az utolsó szüneten ültünk,amikor Sunghyo megkérdezte:
-És Cor Nei,hogy állsz a fiúkkal?
-Hát...,ha nem bánjátok ezt később elmesélem,de most túl izgatott vagyok ahhoz is,hogy mondjak valamit.-nevettem.
-Semmi gond,megértelek.Nézd csak!Ott jön!-mutatott Hyuna egy srác irányába.-Csajok takarjatok!Lee Joon a közelben!-mondta Hyuna,és bebújt a hátunk mögé.
-Egész helyes fiú,nem?-mondta Sunghyo,mire bólintottam-de az én lovagom most lépett a gyepre,és a neve Moon Jong Up,szintén osztálytárs.-pirult el Sunghyo.
-Na jó,ha tudni akarjátok,akkor az én "választott" fiúm is ebbe az osztályba valósi.-kacsintottam,mire a csajok tippelni kezdtek.

Igazi bemutatkozás

Reggel van.Frissen keltem ki az ágyból,és izgatottan.Volt fél órám készülődni,ezalatt minden sikeredett. Charin nénikém adott pénzt,hogy vegyek valami tízórait a pékségben,és tett be abból a finom zöld teából,ami az ő specialitása.Besétáltam a boltba,és egy finom fahéjas süteményre esett a választásom,ebédre meg sajtos perecet választottam.Mivel a suli mellett volt ez a hely,egy nagy sóhaj után átléptem a kapu küszöbeit.A portán érdeklődtem,és minden információval rendelkezve elindultam a harmadik emelet 10-es számú terméhez,ahol az első órám,földrajz lesz.Helyet foglaltam egy üres széken,és vártam a becsengetést.Nem kellett sokat unatkoznom,3 percen belül itt is volt,és mindenki köszöntötte:

-Jó reggelt Mrs.Choi tanárnő!

-Üdvözlet diákok!Ma jött egy új tanuló,egy kis tapsot Park Cor Nei kisasszonynak!-mondta,majd felálltam,és meghajoltam,majd újra helyet foglaltam.Az óra első 20 perce Japán vulkanikus hegységeinek kialakulásáról szólt,majd utána:"robbant a bomba".
-Hé,mit művelsz ott hátul Himchan?-kérdezte a tanárnő elég gúnyos hangnemben.Hirtelen azt hittem,hogy félrehallottam,mert ha osztálytársak lennénk,azt tegnap rég mondta volna.De lehet egy helyre kerültünk,mert csodálkozott,hogy földrajz lesz az első órám.Hirtelen hátrafordultam,és tényleg Himchan ült ott az utolsó padban,és valamiben nagyon ügyködött.Mintha színezett volna egy rajzot.Nagyon jó kedvem lett,hogy a barátommal egy osztályba járok.Bár a következő szavaktól kevésbé:
-Kim Himchan,kérem válaszoljon!Hogy képzeli,hogy nem figyel oda az órámon?Ez botrányos.Az utóbbi időben hármasra kellett értékelnem a feleletét,ez hogy lehet?Most se rám figyel!-ordított Mrs.Choi torka szakadtából.

-Na tessék idefigyelni!-csaptam rá az padomra-hagyja abba Himchan alázását!Mégis milyen jogon teszi ezt?Bevallom,én is szívesen színezgetek egy ilyen unalmas órán.Új diák vagyok,de nem hagyom,hogy a jövőbeli osztálytársamat bántani merje!És ha hármast kapott mi van?Mindenkinek lehet rosszabb hangulata.Lehet gyűlölni nem érdekel,de én ki fogok állni Himchan mellett!Vegyen vissza abból az alapozós pofájából!-válaszoltam kiabálva,miközben felálltam,és valóban szembenéztem az új tanárommal,már az első órámon.
-Tisztelt Park Cor Nei!Le se merjen ülni,irány az igazgatói iroda!-sziszegte,majd az ajtó elé lökött.
-Nem mellesleg használhatna igazi japán cseresznye illatú parfümöt is,mert erről bűzlik,hogy hamisítvány!-mondtam indulatosan.
-Egy percet se késlekedjünk,irány az igazgatói!-szólt a tanár,és a pólómnál fogva kirángatott.-Gyerekek,amíg ezt a rendetlen kisasszonyt az igazgatóiba kísérem,és elbeszélgetünk vele,addig tessék az anyagot tovább olvasni.
Üdvrivalgás tört ki,mindenki tapsolt,és a nevemet harsogta.Nem hittem volna,hogy ilyen biztos  bemutatkozásom lesz már kora reggel.
-Himchan,ez a csaj nem kis pályás!Szerintem tetszel neki.-suttogta a haverjának Jong Up.

Szeretlek!

Pár perc múlva még mindig ugyanott álltunk. Himchan egy kicsit kiszakadt az ölelésemből,hogy lássa az arcomat,és feltegye a kérdését:
-Cor Nei...Lennél a barátnőm?-kérdezte szégyenlős hangon Himchan,miközben a karjait átfonta a derekam között.
-Biztosan igen,örökkön-örökké!-válaszoltam aranyos hangon,és oppa hirtelen felemelt a derekamnál fogva,és megpördült velem.Ebből érezhettem,hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot,és ő is teljesen boldog.
-Szeretlek Cor Nei,mindig vigyázni fogok rád!Köszönöm,hogy itt vagy nekem.-suttogta szerelmesen,és hozzám bújt.Ám nem sokáig álltunk így,hanem felgyorsította a dolgokat,és megcsókolt.Az volt életem első csókja,és valóban olyan embertől kaptam,akit nagyon szeretek.Hihetetlenül jól éreztem magam:ez volt életem legszebb pillanata,s még csak most jön a java.Eddig a sors szinte csak kegyetlenségeket intézett felém:apu Montreál-ba költözése,Jae Sang felbukkanása.Amivel nem is lett volna bajom,csak amiket tett velem az elfogadhatatlan.Itt lakok anyu tesója,Charin nénikém házában,amiben remekül érzem magam.Mosoly hagyta el a számat,és újra megöleltem Himchan-t.Apró örömkönnyek is kicsordultak a szemeimből,amik a vidámságomat tükrözték.
-Olyan aranyos vagy!-bókolt Himchan.
-Te pedig hihetetlenül kedves!-mondtam,majd Himchan szemébe néztem.
-Köszönöm szépen.-villantotta meg legszebb mosolyát felém-Egyébként örülök,hogy így alakultak a dolgok.Ha ismertél volna,amikor a buszon találkoztunk először,meg amikor elmentünk biliárdozni...Ne tudd meg,hogy milyen nehéz volt fékeznem magam,hogy bevalljak mindent.De végül is nagyon boldog vagyok,Veled!-mondta határozottan a "Veled" kifejezést.-Tényleg mizujs az új iskoláddal?
-Holnap fogok menni először.Izgatott vagyok,de hátha szeretne valaki haverkodni velem.Próba-szerencse alapja van az egésznek!-sóhajtottam.
-Mindenesetre én szurkolok neked!Mi lesz az első órád?
-Várj,nem jut eszembe.De azt hiszem földrajz.-mondtam bizonytalanul.
-Ez fura,nekem is ez lesz az első órám!De mondjuk a Ri Seo vidéken sok iskola van..-tűnődött az újdonsült barátom.
Csak egy mosoly volt a válaszom,mire Himchan közelebb férkőzött,és úgy ölelgetett,mint egy 5 éves kisgyerek a születésnapi Teddy maciját.Jól esett,hogy valaki szeret,és ezt szívből tette.
-Ne haragudj,de még van egy kis dolgom holnapra,ami fontos lenne!-vallottam oppa félénken-de találkozni fogunk!-kacsintotta Himchan,és egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.-Szeretlek Cor Nei!-kiáltotta az út túlsó feléről.
-Szeretlek én is Himchan!-ment vissza a hangos válaszom,majd bementem.

Figyelem!Közeledik a szerelem.

-Cor Nei,egyébként olvastad a levelemet az e-mail fiókodban?-habogta Himchan,és még jobban megszorította a kezem.

-Persze,és válaszoltam is.Bevallom neked,még sosem kaptam ilyen kedves támogató üzenetet,köszönöm szépen!-udvariaskodtam.

-Neked bármit!-mondta szégyenlősen Himchan,és elengedte a kezemet.Lehajolt,és bekötötte a cipőfűzőjét,ami kioldózott,majd ismét sétáltunk.Ezúttal nem a kezemet fogta,hanem a vállamat karolta át.Egyszerre léptünk,és ahogy egymás mellett haladtunk,közelebb férkőzött Himchan,és lopva felém fordította a tekintetét.
Már csak egy utca maradt,befordultunk a sarkon,és Himchan ismét megszólalt:
-Egyébként milyen a Ri Seo vidék?Hogy érzed magad Cor Nei?-érdeklődött,és éreztem,hogy aggódik értem.
-Nagyon jól vagyok,köszönöm.Erre minden olyan remek:az emberek,a légkör,az utcakép,és itt sokkal több a szeretet.Nehéz volt,hogy anyutól el kellett költöznöm,de itt tudom,hogy nagyobb támogatás van mögöttem,és biztonságban vagyok.-mondtam magabiztosan.
-Ez szuperül hangzik!Ha te is örülsz,én is vidám vagyok!-válaszolt lelkesen oppa.
Az utolsó 50 méteren megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt,majd megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt.
-Nos,Himchan köszönöm,hogy a társaságom voltál,és haza kísértél!Nagyszerű srác vagy.-intettem neki,mondván,hogy haza megyek,de megragadta a csuklómat,és erősen megszorította.
-Ya....oppa,azonnal engedj el!-sziszegtem.
-Sajnálom Cor Nei,de ez nem fog menni.Mert igaz,hogy csupán másfél hét alatt,de különleges érzéseket keltettél bennem.Rájöttem,hogy rövid idő elég ahhoz,hogy megszeressek valakit.És,igen ez te vagy.Nem szeretnélek,és nem is foglak elengedni.Érted már?Cor Nei,én szeretlek!-hadarta Himchan,de azért minden egyes szavát értettem.Ezúttal elengedte a csuklómat,és magához húzott,szorosan megölelt.Az utca csendes volt,csak egymás szuszogását hallgattuk.

Régi iskola-búcsúzás

Felkeltem reggel korábban,mert tudtam,hogy ez az utolsó napom a régi sulimban. A Ri Seo vidék és az én gimnáziumom kicsit messzebb vannak egymástól,így már fél hatkor felkeltem. Fél óra alatt minden meg volt:fésülködés,fogmosás,gyors reggeli tea,és még be is tudtam ágyazni.Készen álltam az indulásra.Amikor Seung Hyun bácsikám beindította az autót,halk sóhaj hagyta el a számat.Nem figyelt rám szerencsére,hanem az útra koncentrált.Bánkódás helyett inkább kibambultam az ablakon.
-Cor Nei,itt vagyunk!Sok szerencsét a mai napra!Busszal jössz haza,vagy jöjjek érted?
-Szerintem megoldhatom busszal is,ne fáradjatok!-kacsintottam.
-Rendben,akkor itt a pénz a jegyre!Szia!-mondta Seung Hyun,és átöleltem.
Pár lépés,és bent voltam a "régi" sulim udvarában,és Seo Chan-t kerestem eszeveszetten.Végül megtaláltam az egyik oszlop mögött,és éppen a kémia leckéjét firkálta a munkafüzetben.
-Cor Nei!Szia,hogy vagy?-üdvözölt lelkesen a legjobb barátnőm.
-Üdvözlet Seo Chan!Hogy vagyok?Hát Himchan-esen,meg szomorúan,amiben van jó is.
-Majd erről a Himchan srácról beszélsz később,de mi a gond?-aggódott.
-Na,azt már nem kell neked ecsetelnem,hogy milyen rossz helyzet alakult ki otthon.Például tegnap,amikor Charin nénikémmel elvittük otthonról a cuccaimat,merthogy a Ri Seo vidéken lakok ezentúl,Jae Sang lekevert egy nagyot,meg is rúgott.Na szóval,mivel elköltöztem a nagynénémékhez,ezzel együtt jár az iskola váltás is.-mondtam.Szegény Seo Chan nem értett semmit,de már kezdte összerakni a kirakót.Egész nap mindenhova elkísért,és az utolsó,hatodik órán,ami osztályfőnöki volt,a tanár egyből azzal kezdte,hogy másik suliba fogok menni,mindenki ledöbbent.Az óra végén mindenki  adott egy ölelést,és kezet ráztunk:holnaptól már nem itt fogom tölteni a napjaimat.Kicsit elérzékenyültem,de "elárasztottak" zsepivel,és még utolsóként ezt mondtam:
-Sziasztok,nagyon köszönöm a sok vidám perceket,amiket veletek tölthettem a két és fél év alatt,még ígérem látni fogjuk egymást!-integettem,és mindenki haza ment.
-Hát akkor Cor Nei,most nem velem jössz haza,hanem a másik irányba mész.Egy jobb irányba.Örülök,hogy végre biztonságban lehetsz,és megtalálod a boldogságot!-kacsintott Seo Chan.
-Köszönöm a szép szavaidat!És,még találkozni fogunk,és holnap felhívlak suli után,hogy mi volt,oké?-intettem,majd elindultam,de valaki megállított,mert magához ölelt.
-Milyen erősen ölelsz!Engedj el,nem tudom ki vagy,de szerintem egy oppa!-ziháltam levegőért kapkodva.
-Remélem azért még fel ismersz!-mosolygott Himchan.
-Himchan?!Oppa,te hogy kerülsz ide,honnan tudod,hogy ide járok..avagy jártam?És honnan sejtetted,hogy mikor végzek a suliban?
-Csak egy kis segítség kellett hozzá,de mindegy.Nem megyünk együtt haza?-ajánlotta fel.
-De mehetünk.Gyalog vagy busszal?
-Szerintem séta jobb lenne,bár kicsit fárasztó,de szeretnék veled több időt tölteni.-kacsintott a srác.
Bólintottam belegyezésül,és elindultunk a Ri Seo vidék irányába. Kis idő múlva már jóval előrébb voltunk a célunkhoz,de még 3 utca kellett.Amikor csendben maradtunk,Himchan szorosan átfonta ujjait az én ujjaim között,és kézen fogva sétáltunk tovább.

Új fejezet az életben

Miután beértünk a házba, felrohantam a csomagjaimmal együtt, és mivel még "csak" hét óra volt, lehetségesnek tartottam, hogy Himchan-nek visszaadjam a meleg pulcsiját. Megtöröltem kisírt szemeimet, és említettem a nagynénémnek, hogy kimegyek friss levegőt szívni az udvarra. Rábólintott, de mondta, hogy ne maradjak sokáig,mert sötét van kint. Megfogadtam a tanácsot, és egyből kisurrantam a kapun, és a az út túlsó oldalára sétálva már ott voltam Himchan háza előtt. Becsengettem,majd kis várakozás után kijött a srác, akivel mostanában elég sok időt töltöttem.
-Szia Cor Nei! Hát te, mi járatban erre? - üdvözölt vidáman.
-Üdvözlet Himchan! Csak visszahoztam a pulóveredet, amit még a kávézónál adtál kölcsön, elnézést oppa, csak elfelejtettem! - mondtam visszafogottan.
-Ah,nincs semmi gond, megmondom őszintén,hogy el is felejtettem, hogy nincs nálam a cucc.De azért köszi!Uhm..Cor Nei..Tudom,hogy sötét van kint, és pár utcai lámpa világít meg minket de látom,hogy sírtál,méghozzá nem is olyan rég. Mi a gond?! Én szívesen segítek, és melletted fogok állni,mindig!-bátorított Himchan.
-Istenem!-csak ennyit tudtam kinyögni,majd elkezdtem a bőgést. Mai nap ez volt a második legnagyobb sírásom, a fél órával korábbi események után. Himchan nem szólt egy árva szót sem, csak magához ölelt,puszilgatta a homlokomat, és ringatott,mint egy kis babát. Simogatta a hátamat, és erősen megszorította a kezemet. 
-Figyelj Cor Nei,tudom,hogy nem szívesen beszélsz a szorongásodat,mert látom,hogy össze vagy törve. De..itt van a telefonod? Beleírom az e-mail címem,és ide bármikor írhatsz!-kacsintott rám, és megadta az elérhetőségét.
-Köszönöm,ma este írni fogok neked!-helyeseltem,majd integetve visszaindultam az új otthonomba.
-Hé Cor Nei,várj!-kiáltott utánam.
-Ha?Mi az Himchan?-mosolyogtam.
-Semmi, csak jó éjt, és szép álmokat!-küldött egy puszit a levegőben.
Most igazán felvidított,remek hangulatban tértem vissza az új szobámba. Azonnal bekapcsoltam a laptopomat,bejelentkeztem az elektronikus postaládámba,és elkezdtem írni.Mindent kiírtam,ami a szívemből jött,és egy bágyadt mosollyal el is küldtem Himchan részére a gondolataimat. Lementem vacsorázni,majd mind ezután egy kellemes fürdőt engedtem magamnak,fél órás relax után frissen mentem ki a kádból,egy vidám arcot villantva a tükörben. Cho Bi számára is volt mondanivalóm, de az várhatott. Meg kukkantottam az e-mail fiókom,hátha küldött már Himchan valamit. Semmi új hír. Átugrottam az unokanővérem szobájába, és lányos traccs partiba kezdtünk. Tanácsokat adott,hogy illeszkedjek be majd az új osztályomba,miként adjak legjobb első benyomást.Ez a csaj valami fantasztikus! Nagyon szeretem Cho Bi-t,hiába közeli rokonom,de  vagy a nővéremnek,és a legjobb barátomnak érzem. Önfeledt boldogság árasztotta el a szobát:kacagás,vicces megjegyzések. Fél óra után nyugovóra tértem, és persze újra belenéztem az internetes leveleimbe. 1 új üzenet.Feladó:Kim Himchan. Izgatottan nyitottam meg a beérkező újdonságot,és belekezdtem az olvasásba. Jó tizenöt perc olvasás után minden egyes betűt megnéztem. Annyira tetszett,hogy legalább négyszer átfutottam szemeimmel ugyanazt a levelet. Jól estek Himchan támogató szavai,ebből barátság is lehet.Vagy valami más?Egy szinttel feljebb?Ne adj' Isten szerelem?Meglátjuk.Mindenesetre lélegzetelállító levélre válaszoltam. Boldogan kapcsoltam le a laptopom,vártam,hogy reggel érkezzen az új üzenetem. "Cor Nei!Mindig melletted fogok állni,és támogatlak.Sose add fel!Lásd meg az új álmodat,és emelkedj felé!Ne hagyd,hogy megtörjenek a gonosz lelkek...Nemrég ismerkedtem meg veled,de látom szemeidben az elszántságot,tudom,hogy erős vagy. Ezen felül vidám,aranyos,és legfőképpen csinos lány vagy.Azt hiszem -sőt biztosan- megkedveltelek.Remélem nemsokára összefutunk,addig is sok szerencsét!Üdvözlet:Himchan ^_^" Ezek a szavak terjengtek a fejemben. Igaza van ennek a srácnak.Nem fogom feladni,küzdök!Nem mellesleg én is megkedveltem Himchan-t. 

Remény és változások

-Szia Cor Nei,majd még összefutunk!-mondta Himchan,majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a számra.Én csak kábultan integettem,majd kezeket láttam a szemem előtt:

-Cor Nei!Elkaplak,ok?-mondta egy hang,aki minden bizonnyal Cho Bi volt.

-Ya,nincs semmi,de,de..ez hogy került ide?!-sikoltottam halkan,és Himchan pólóját fogtam.

-Na mindegy,de induljunk befele,mert nagyon fázok..Ugye majd mesélsz?Ja,amúgy tök jó,hogy egyszerre jöttünk,mert anyuék nem fognak gyanút!-ugrándozott izgatottan Cho Bi.

Beértünk,és vidáman  döcögtünk be az ajtón,miután a cipőnket levettük,hangosan köszöntünk,majd egyből mentem volna a vendégszobámba.

-Cor Nei,gyere egy kicsit,mondanunk kell valamit!-kiáltott utánam Seung Hyun bácsikám.Késlekedés nélkül lementem a lépcsőn,bár tudtam,hogy valami lehet.Izgatott voltam.Éppen,hogy leültem,már Cha Rin nénikém bele is kezdett a mondanivalójába:

-Szóval,Cor Nei..arról lenne szó...Tudom,hogy ez nehéz neked,éppen ezért megpróbálom összeszedni magam.Amíg Cho Bi-val a plázában voltatok,beszéltem az anyukáddal telefonon,és azt üzente,hogy jobb lesz,ha ideiglenesen itt laksz.Nem szeretné,ha megint bántódások érnének téged,ezért kéri,hogy maradj itt.Szeretett volna veled beszélni,de mondtam,hogy most az unokanővéreddel elmentetek sétálni,szóval gyere,induljunk,szedjük össze a cuccaidat,mától itt laksz,és holnap megyünk beíratni téged a suliba,ahol Cho Bi is jár,rendben,Tudod, a táncművészeti szakközépiskola,itt van csupán kettő buszmegállóra...De attól reggel még a régi sulidba mész,csak keddtől leszel tagja a környékbeli intézménynek..Gyere velem!-szólt bátran Cha Rin,és máris kint voltunk a házból,kiállt az autóval,becsukta a kaput,és 10 perc utazás után otthon voltunk. Szívremegve kiszálltam a kocsiból,és benyitottam az ajtót.Cha Rin is velem jött,megígérte,hogy a nappaliban megvár,amíg a szobámból összeszedem a holmijaimat.Halkan besuhantam a szobámba,és válogattam.Még amit igazán fontosnak éreztem,az a kincses ládám volt,amit Seo Chan adott nekem a 16. születésnapom alkalmából.Seo Chan a legjobb barátnőm,a kincses ládában pedig órai levelezések,képek,rajzok,és emlékek sokasága hevert.Becsomagoltam az összes ruhámat,az éjjeli lámpámat,a csinos képkeretemet egy helyes kínai festménnyel,a nagy olasz zászlót,ami a kedvenc országomat szimbolizálta,és mindezt kivittem az autóba,majd vissza mentem a házba.Cha Rin anyut vigasztalta,én pedig csak némán álltam az ajtóban.Jae Sang is kijött,érezni lehetett a feszültséget.A mostohatesóm valószínűleg aludt,miután haza jött az oviból.Remegtem,a szívem kalapált.Mi lesz itt?

-Mi van Cor Nei,elhagyod a házat?-értetlenkedett bunkón Jae Sang.

-Igen,elmegyek innen,mert jobban érzem magam a Ri Seo vidéken,ott harmónia van,nem mint itt.Ott nem kell rettegnem.Ott van egy igaz család,aki szeret engem.Légyszíves,menj innen,mert nem akarok botrányt az utolsó napomon!-utasítottam keményen.

-Velem ne flegmáskodj,én vagyok a ház ura,nem te kis 16 éves csitri!

-Te vagy a ház ura?Nem,te csak a ház szégyene vagy!Tudod,te dög mennyit szenvedtem miattad?Most is csuklószorító van a kezemen,hogy enyhítsen a lila foltjaimon!Fogd be a villanyszerelő pofádat,mert ha te nem lennél,akkor apa is itt lenne,nem pedig Montreal-ban kéne élnie!-sírtam könnyes szemmel. A számomra utálatos férfi nekem rontott.Lekevert egy hatalmasat,amitől a padlóra rogytam,majd bele rúgott a sípcsontomba,és ott hagyott.Felvettem a cipőmet,anya meg akart ölelni,de nem hagytam:

-Szia anya,szeretlek,de ez nem mehet tovább!Majd valaha találkozunk!

Anya csakugyan magához ölelt,de csak rövid időre,mivel kiszakadtam a karjaiból,és Cha Rin társaságában elhagytuk a házat.Egész úton csak nyugtatott,és vigasztalt,de én szívem szakadtából zokogtam.

Találkozás Himchannel

!Figyelem.Mostantól annyi változik,hogy Cor Nei szemszögéből lesz írva a sztori! :)

Háromnegyed kettőre állt az idő.Már kint álltunk a kapu előtt. Cho Bi a pláza felé vette az irányt,és beolvasztotta magát a boltok végtelen sűrűjébe. Ezalatt idegesen igazgattam a kapucnimat,a sálamat is rendbe tettem. Himchan becsukta maga mögött az ajtót,és kisétált az utcára. 

-Szia Cor Nei,indulhatunk?Mmm,milyen csinos vagy ma!-bókolt Himchan.

-Üdv-üdvö-zöl-lek Himchan!-habogtam össze-vissza.Teljesen elvarázsolódtam,a hetedik mennyország kapujában lebeghettem.Pár percig csendben ballagtam Himchan mellett,szótlanul haladtunk,két utcával később befordultunk egy gyönyörű kivilágítású útra,majd Himchan megtörte a csendet:

-Cor Nei,mit szólnál,ha elmennénk a kedvenc kávézómba?Itt is van,nézd!Gyere menjünk be és beszélgessünk!-kedveskedett.

-Milyen hangulatos hely!Azta,és ez a beltér is elragadó!

-Örülök az első benyomásodnak!Mit szeretnél rendelni?Válassz bátran!

-Akkor egy vaníliás forró csokit kérnék szépen!-válaszoltam kényelmesen,bár elcsuklott a hangom.

-Hmm,remek választás!Én pedig egy fahéjas forró csokoládét választanék!Kérem,hogy hozzák fel a felső teraszra!-mondta magabiztosan Himchan,és felvezetett az emeleti részre-Na,hogy tetszik?Itt rengeteg időt ütök el,mondjuk suli után,vagy kosárlabda edzés után beülök egy narancslevet,vagy kólát meginni...-mutatta be a helyet,és már hozták is a rendelést:

-Tessék,fogyasszátok egészséggel!Hm,Himchan,milyen helyes kis barátnőd van!Gratulálok haver,ahhoz képest,hogy ez az első,nagyon jól tolod!-röhögött a fiú.

-Bang Yong Guk!Hagyd abba a csipkelődést,inkább fuss vissza,hogy másoknak szolgáld fel az italokat!Érthető vagyok?!-utasította Himchan,majd rálépett a Yong Guk nevű srác Adidas cipőjére.A rádióban éppen a B2ST I Like You The Best című dalát sugározták,már ettől izzadt a tenyerem. "This song is just for you.." kezdetnél egymás szemébe néztünk,zavartan elfordultam,majd kortyoltam a forró csokimból.Azt se tudtam merre legyek!Alig vagyok itt a Ri Seo vidéken,és már ilyenek történnek.

-Hé sajnálom az előbbi incidenst,majd megkapja hyung a magáét tőlem!

-Nem,nincs semmi,mindenki lehet vicces kedvében!-simítottam el a helyzetet.

-Látom nemsokára megiszod az adagodat,utána menjünk át a játékterembe,fergeteges,például a billiárd!

Soha nem billiárdoztam,de inkább bevállaltam a játékot.Himchan nyugodtan neki látott,majd amikor én következtem volna,megtört a jég:

-Ehh,Himchan,az a nagy szitu,hogy én még életemben nem kezdtem ilyesmit,szóval nem tudom igazán hogyan kell ezt!-vakartam a tarkóm.

-Akkor kezdjük!-biztatott Himchan.Felém hajolt,a fejünk egymás mellett.Éreztem a meleg lélegzetét,és azt,ahogy a karja magabiztosan segít.Nem tudtam hova tenni mindezt:zavaromban.Oldalra tekintettem,és láttam Himchan szemeit,ahogy a lelkesedéstől csillognak.Ismét neki ugrottam a dolognak,ezúttal sikeresen.Nagyjából még húsz percet szórakoztunk így,majd elhagytuk a kávézót.Irtó hideg lett kint,szélvihar járta körbe Szöul utcáit.Vacogtam,kissé alábecsültem az időjárás jóslatait.Összekuporodtam a karommal,majd el se indultunk,Himchan -mintha legalább ezer éve a barátnője lennék- látta,hogy kissé kényelmetlenül érzem magam,levette a kabátját,és az alatta lévő vastagabb cipzáros Nike kenguru zsebes felsőjét rám adta,majd vissza vette a kabátját,minderre fel még a vállamon pihentette a kezeit,szorosan egymáshoz simultunk.Tetszenék neki?Ah,kizárt,egy nap alatt nem lehet megkedvelni valakit.Vagy mégis?!Mert nekem rendkívül tetszik és kedves srácnak találom. 

-Nos...,Cor Nei,hogy mulattál ma délután?-kérdezte Himchan.

-Egyszerűen remekül éreztem magam.Hihetetlen figyelmes vagy,és még egyszer köszönök mindent!-kedveskedtem,majd Himchan mindezt egy puszival jutalmazta,és magához húzott,hogy felmelegedjek.

Első nap a Ri Seo vidéken

Mindenki megvacsorázott,beszélgettek Cor Nei-val,majd a két unokatestvér felsétált az emeletre,ugyanis két emeletes volt a ház.Cho Bi szobájába mentek,majd jött a kérdés:
-Cor Nei,egész pontosan mit szerettél volna tudni?
-Elmondom,de ha valakinek elárulsz,tisztelt Lee Cho Bi maga nagy bajba kerül!Mondj infókat Kim Himchanról!-követelte Cor Nei.
-Na,akkor befogom!Hm,lássuk csak..Himchan 16 éves,itt lakik szembe velünk,éppen az ablakon keresztül gyönyörködik benned-mondta Cho Bi és Cor Nei ijedtében sikított,majd neki támaszkodott az ajtónak,hogy ne lássa senki.
-Mi van,pasi fóbiás vagy?Ott tartottam,hogy Himchan nagyon szeret táncolni,kedves,ügyel a külsejére,szingli,sosem volt még barátnője,illetve szeret független lenni,mármint egyedül megoldani a dolgokat!Mégis mit érdekel téged?-mondta Cho Bi.
-Ja,ma találkoztam vele a buszon,és elkezdtem vele beszélgetni,leemelte a csomagom,odaadta a csuklópántját,hogy ne fájjon a kezem,és kérte,hogy holnap kettőkor találkozzunk!-lihegte izgatottan Cor Nei.
-Kedves!Szingli!Nem volt barátnője egyszer sem!Drága Cor Nei,egyenesen beléd csap a szerelmi villám!Imád téged,vágod?-tájékoztatta Cho Bi.
-Ne már!Komoly?!Mondjuk helyes és..-zihált a sokkos lány.
-Chh,a szerelem kölcsönös.Te is oda vagy érte,amit látom..Szerencsés vagy!-biztatta unokahúgát a szakértő lány.
És még ehhez hasonlóan folytatták a lányok a beszédüket.Fürdés után,egészen alvásig.Mire elálmosodtak,Cor Nei átment a neki fenntartott vendégszobába,de előtte elbúcsúzott:
-Jó éjt Cho Bi!Viszlát holnap!-ásított Cor Nei.
-Jó éjszakát Kim kisasszony!Holnap segítek!-nevetett a hasát fogva Cho Bi.
-Téli randi?Nekem?!Vicces.Majd holnap felkelek,mert ma elég sok dolog történt,fáradt vagyok.Holnap minden a rendes kerékvágásban lesz!-ígérte Cor Nei,majd elment az ágyba pihenni."Kim kisasszony?!Cho Bi kész bolond,de imádom ezt a csajt!"-gondolta a fáradt lány-Cor Nei napja rendkívül izgalmas volt,így alaposan betakargatta magát, a párnát ölelve pár pillanat múlva elszunyókált,és remekül aludt egész éjjel.Telt-múlt az idő,reggel nyolcat ütött az óra,és a pizsamáját piszkálták:
-Cor Nei!Himchan délután vár rád délután!!Mit parancsolsz,mit nyújtsak neked a siker érdekében?Örömmel álok a szolgálatodra!Kérlek gyere reggelizni,mert van még sok dolgunk!-keltette Cho Bi Cor Nei-t.
-Lee Cho Bi,neked ma véged lesz!röhögött,majd felé dobott egy párnát.Kis idővel ezután felöltözött,és mindenki együtt reggelizett.Az egész család finoman majszolta a sütit,és itta a forró csokoládéd,és a konyhai TV-ben lelték a vidámságukat."Mint egy igazi család,remek az élet itt a Ri Seo vidéken"-ámult el a vendégül látott lány.
-Anya,ma van egy kis dolgunk Cor Nei-val,elmegyünk szétnézni,jó?Kettőkor indulnánk!-füllentett félig-meddig Cho Bi.
-Menjetek csak lányok!Addig használjátok ki,még nincs hószakadás!-mondta mit sem sejtve Cha Rin,mialatt a két szövetséges már Cho Bi szobájába lépett.Divatbemutató.Kiválogatták a ruhákat,meg a cipőt,és a kiegészítőket,ami egy ilyen ilyen ígéretesnek látszódó "fontos" téli eseményre volt fő kellék.A többi már csak Cor Nei-n állt.Hogy lesz,mint lesz?Kettő óra,és minden eldől.Egyáltalán merre viszi Himchan a lányt?Rejtély."Kedves srácnak tűnik.Meg helyes,segítőkész,és a hangja,amikor beszél..egyszerűen elolvadok."-agyalt magában Cor Nei.Cho Bi jártasabb volt a témában,ezért alaposan felkészítette unokahugát.Himchan első randija.Cor Nei első randija.A Ri Seo vidék csupa rejtély és vidámság!

Egy új élet kezdete

-Jang Cha Rin!Őt ismerem,a szomszédunk!Vagyis,hát egész pontosan szemben lakik velünk.Akkor mehetünk együtt,nem?-kérdezte.
-Milyen véletlen egybeesés!Remek!Örömmel veled tartok.-bólogatott a lány.
-Na,akkor én is örülök!Merre is laksz eredetileg?-érdeklődött Himchan.
-Hát,tudod merre van a Hang Ja út?A Hangang parkkal szemben.Na ott lakok,vagyis laktam.Ki a kedvenc idolod?
-Ah,már beugrott!Mégis meddig leszel itt,a Ri Seo "vidéken"?Mondjuk Szöulban vagyunk a külvárosban,de ezt a terepet "Ri Seo vidék"nek becézik.
-Ameddig csak tudok.Mert ami azt illeti,ez a Jae Sang nagyon förtelmes ember.Pokollá teszi az életem.Nem bírom tovább idegileg!-bukott ki a lányból.
-Hm,már itt is vagyunk.Segíthetek levinni a csomagodat?-ajánlkozott Himchan,majd hősiesen segédkezett leemelni a bőröndöt.
-Áh,nagyon kedves vagy!-udvariaskodott Cor Nei,majd amikor a csomagját át akarta venni,száját egy Aúú fájlaló szócska hagyta el. Himchan rögtön átlátta a helyzetet:
-Látod,ilyen nehéz a bőrönd!Ne emelgess ilyen nehéz  súlyokat!-figyelmeztette a srác,de kétes érései támadtak.  Ez a lány maga a rejtély!
-Figyelj Himchan,el kell mondanom neked valamit!-sóhajtotta Cor Nei,majd félig felhúzta a felsője ujját.-Az a helyzet,hogy nem a súly miatt fájlalom a kezemet.Nézd csak ezt itt!-mondta Cor Nei,mutatva a kék-zöld foltra az alkarján.Pityeregni kezdett,menthetetlenül szomorú lett.
-Óh,ne már!Hol van az a pasas?!Megverem!De miért? Hogy mer megütni egy ilyen rendes, kedves lányt?!Nem értem.Várj egy kicsit!-védelmezte Himchan a szavaival,majd a csuklópántját levéve ráadta Cor Nei kezére,és mosolygó szemekkel nézett a lányra.
-Jobb már?-kérdezte.
-Milyen kedves vagy!Akkor ezek szerint a családod is biztos kellemes,rendes,és odaadó!-dicsérte a lány.
-Semmiség!Egyébként Cha Rin nénikéd is aranyos,bármikor és bárkin segít.Ki a kedvenc idolod?
-Az MBLAQ-s fiúk,és a 2NE1-s lányok!Hát a tied?-mondta Cor Nei,bár kissé elmosolyodott,mert tudta,hogy egyszer mér feltette ezt a kérdést,csak Himchan túlságosan is belemerült a párbeszédükbe.
-Az én kedvenc énekesem SE7EN. A YG Family a legjobb.-nevetett Himchan,és Cor Nei vadul bólogatott.
-Igen,és még a 2PM is viszi a pálmát!-folytatta a lány a felsorolást.
Hm,remek ízlés.Ne haragudj,de már kezdek fázni,és este háromnegyed kilenc van.Nincs kedved holnap találkozni velem,mondjuk...,kettőkor?-érdeklődött Himchan.
-De igen,igen!Visszaadom a csuklószorítód,várj!
-Nem szükséges,maradjon a tied!Szia Cor Nei,holnap találkozunk!-intett Himchan,és máris az út túloldalán volt.Cor Nei bekopogott Cha Rin nénikéje házába.Az unokatesója,Cho Bi nyitott ajtót:
-Cor Nei,csak hogy itt vagy!Hiányoztál!-ölelték egymást.
-Szia Cor Nei!-üdvözölte Cha Rin,majd a férje Seung Hyun is köszöntötte a lányt.
Boldogan bekísérték,majd az asztalhoz ültek enni:
-A kedvenced,rántott hal és rizs a vacsora,gyere együnk együtt!Már nagyon vártalak!Meddig maradsz itt?-érdeklődött Cho Bi az unokahúga iránt. 
-Te mindig olyan kedveséggel fogadsz,meg mindenki aki itt lakik!-kedveskedett Cor Nei,majd nekikezdett az evésnek.
-Mégis mi volt az oka annak,hogy betelt a pohár?-kérdezte érző szívvel a nagynéni.
-Tudod Cha Rin,Jae Sang miatt van minden.-sóhajtott Cor Nei.-Cho Bi,kérdezhetek valamit vacsora után?-súgta.
-Persze,bármire válaszolok!-bólogatott az unokatestvér.

Botrányos költözködés

Délután van.Január vége fele jár az idő,de a hőmérséklet akár egész enyhének is mondható.Cor Nei lecsukta szemét,majd a távolba tekintett.Föl az égre,ahol a madarak szelték a levegőt.Szomorúan sóhajtotta:
-Legalább ti legyetek szabadok!-sóhajtotta könnyes szemmel.
Fújt egyet,majd összekuporodott,mert kezdett hűvösre fordulni az idő.Cor Nei magányosnak érezte magát.Miután már két hete tudta,hogy az a kisgyerek a mostohatestvére,és az apja,aki igazából nem is az apja.Park Jin Ki,aki az igazi hozzátartozója,külföldön élt,egész pontosan Montrealban.Cor Nei anyukája tehát egyedül nevelte lányát.De eközben egy férfi beavatkozott:Lee Jae Sang.Ezt a nevet olyan utálattal mondta ki,mintha Észak-Koreáról beszélne.
Cor Nei felkelt,és a ház felé ballagott.Megtörölte a szemét,majd éppen akkor lépett be,amikor csak az anyukája volt ott.Mosolygott egyet,majd a szobája felé vette az irányt.Tudja mi következik:összepakol.A szekrény mélyéről előkereste a bőröndöt,majd a legfontosabb ruháit,a Lee Joon-os párnáját,és a pizsamáját bepasszírozta.Telefonját zsebre vágta,majd az előszobában felvette a pulcsiját,mellényét.Cipőjét egy szempillantást,majd anyukáját szólította:
-Anya gyere,mondanom kell valami fontosat!-kiáltotta Cor Nei,majd anyukája a hang után sietett,és értetlenül állt  a dolgok előtt:
-Kicsim!Te meg hova készülsz?Este?Hát a bőrönd,azt nem értem,de tényleg?-csodálkozott.
-Tudod anya,elköltözök.Egy indokom van,de az erős.Tudod,főként Jae Sang miatt megyek el.Nem úgy bánik velem,ahogy illene.Nem a lánya vagyok,de mégis tisztelnie kéne embertársait.Hiányzik apa.Az az igazi apa,akivel a hétvégék izgalmasak,és mindig nevetünk valamin.Sajnos Montrealban van.Jae Snag miatt,le merem fogadni.Sajnálom,hogy rossz kislányod vagyok,de ezt már nem bírom tovább.Gondolom,nem szeretnéd,hogy bajom essen,vagy elszökjek,így engedd,hogy Cha Rin nénikémékhez költözzek!Viszlát,ott megtalálsz!-mondta Cor Nei,majd szorosan átölelve sírt anyukája vállán,elengedte,majd intett egyet,és az egész mindent maga mögött hagyva elgurította bőröndjét,és kitolta a buszmegállóhoz.Nyolc órakor pont érkezett egy járat.Felszállt,majd helyet foglalt.Egy állomással később egy hang mondta:
-Elnézést,szabad a hely?-kérdezte a fiú.
-Persze,ülj csak le!-felelte Cor Nei.
-Elnézést,ha illetlen vagyok de hova indulsz ekkora csomaggal?Egyedül?Este?-csodálkozott a srác.
-Nem zavar a kérdésed,a Ri Seo térhez megyek,a nagynénémhez költözöm!Az egész egy utálatos ember miatt van.Apa Montrealban él.Meg nagyon hosszú ez a történet-sopánkodott a lány.
-Ugh,sajnállak.Nem kellett volna megkérdeznem!Egyébként,ha ez vigasztal,én is a Ri Seo térhez megyek.Kellemes környék,szerintem jól fogod érezni magad!A nevem Himchan,Kim Himchan.
-Az én nevem Park Cor Nei.Örülök a találkozásnak,....kedves Himchan!-oldódott fel Cor Nei.
-Szuper!Hogy hívják a nagynénédet?-érdeklődött a fiú.
-Cha Rin,Jang Cha Rin.-válaszolt vidáman Cor Nei.