Botrányos költözködés

Délután van.Január vége fele jár az idő,de a hőmérséklet akár egész enyhének is mondható.Cor Nei lecsukta szemét,majd a távolba tekintett.Föl az égre,ahol a madarak szelték a levegőt.Szomorúan sóhajtotta:
-Legalább ti legyetek szabadok!-sóhajtotta könnyes szemmel.
Fújt egyet,majd összekuporodott,mert kezdett hűvösre fordulni az idő.Cor Nei magányosnak érezte magát.Miután már két hete tudta,hogy az a kisgyerek a mostohatestvére,és az apja,aki igazából nem is az apja.Park Jin Ki,aki az igazi hozzátartozója,külföldön élt,egész pontosan Montrealban.Cor Nei anyukája tehát egyedül nevelte lányát.De eközben egy férfi beavatkozott:Lee Jae Sang.Ezt a nevet olyan utálattal mondta ki,mintha Észak-Koreáról beszélne.
Cor Nei felkelt,és a ház felé ballagott.Megtörölte a szemét,majd éppen akkor lépett be,amikor csak az anyukája volt ott.Mosolygott egyet,majd a szobája felé vette az irányt.Tudja mi következik:összepakol.A szekrény mélyéről előkereste a bőröndöt,majd a legfontosabb ruháit,a Lee Joon-os párnáját,és a pizsamáját bepasszírozta.Telefonját zsebre vágta,majd az előszobában felvette a pulcsiját,mellényét.Cipőjét egy szempillantást,majd anyukáját szólította:
-Anya gyere,mondanom kell valami fontosat!-kiáltotta Cor Nei,majd anyukája a hang után sietett,és értetlenül állt  a dolgok előtt:
-Kicsim!Te meg hova készülsz?Este?Hát a bőrönd,azt nem értem,de tényleg?-csodálkozott.
-Tudod anya,elköltözök.Egy indokom van,de az erős.Tudod,főként Jae Sang miatt megyek el.Nem úgy bánik velem,ahogy illene.Nem a lánya vagyok,de mégis tisztelnie kéne embertársait.Hiányzik apa.Az az igazi apa,akivel a hétvégék izgalmasak,és mindig nevetünk valamin.Sajnos Montrealban van.Jae Snag miatt,le merem fogadni.Sajnálom,hogy rossz kislányod vagyok,de ezt már nem bírom tovább.Gondolom,nem szeretnéd,hogy bajom essen,vagy elszökjek,így engedd,hogy Cha Rin nénikémékhez költözzek!Viszlát,ott megtalálsz!-mondta Cor Nei,majd szorosan átölelve sírt anyukája vállán,elengedte,majd intett egyet,és az egész mindent maga mögött hagyva elgurította bőröndjét,és kitolta a buszmegállóhoz.Nyolc órakor pont érkezett egy járat.Felszállt,majd helyet foglalt.Egy állomással később egy hang mondta:
-Elnézést,szabad a hely?-kérdezte a fiú.
-Persze,ülj csak le!-felelte Cor Nei.
-Elnézést,ha illetlen vagyok de hova indulsz ekkora csomaggal?Egyedül?Este?-csodálkozott a srác.
-Nem zavar a kérdésed,a Ri Seo térhez megyek,a nagynénémhez költözöm!Az egész egy utálatos ember miatt van.Apa Montrealban él.Meg nagyon hosszú ez a történet-sopánkodott a lány.
-Ugh,sajnállak.Nem kellett volna megkérdeznem!Egyébként,ha ez vigasztal,én is a Ri Seo térhez megyek.Kellemes környék,szerintem jól fogod érezni magad!A nevem Himchan,Kim Himchan.
-Az én nevem Park Cor Nei.Örülök a találkozásnak,....kedves Himchan!-oldódott fel Cor Nei.
-Szuper!Hogy hívják a nagynénédet?-érdeklődött a fiú.
-Cha Rin,Jang Cha Rin.-válaszolt vidáman Cor Nei.