Felkeltem reggel korábban,mert tudtam,hogy ez az utolsó napom a régi sulimban. A Ri Seo vidék és az én gimnáziumom kicsit messzebb vannak egymástól,így már fél hatkor felkeltem. Fél óra alatt minden meg volt:fésülködés,fogmosás,gyors reggeli tea,és még be is tudtam ágyazni.Készen álltam az indulásra.Amikor Seung Hyun bácsikám beindította az autót,halk sóhaj hagyta el a számat.Nem figyelt rám szerencsére,hanem az útra koncentrált.Bánkódás helyett inkább kibambultam az ablakon.
-Cor Nei,itt vagyunk!Sok szerencsét a mai napra!Busszal jössz haza,vagy jöjjek érted?
-Szerintem megoldhatom busszal is,ne fáradjatok!-kacsintottam.
-Rendben,akkor itt a pénz a jegyre!Szia!-mondta Seung Hyun,és átöleltem.
Pár lépés,és bent voltam a "régi" sulim udvarában,és Seo Chan-t kerestem eszeveszetten.Végül megtaláltam az egyik oszlop mögött,és éppen a kémia leckéjét firkálta a munkafüzetben.
-Cor Nei!Szia,hogy vagy?-üdvözölt lelkesen a legjobb barátnőm.
-Üdvözlet Seo Chan!Hogy vagyok?Hát Himchan-esen,meg szomorúan,amiben van jó is.
-Majd erről a Himchan srácról beszélsz később,de mi a gond?-aggódott.
-Na,azt már nem kell neked ecsetelnem,hogy milyen rossz helyzet alakult ki otthon.Például tegnap,amikor Charin nénikémmel elvittük otthonról a cuccaimat,merthogy a Ri Seo vidéken lakok ezentúl,Jae Sang lekevert egy nagyot,meg is rúgott.Na szóval,mivel elköltöztem a nagynénémékhez,ezzel együtt jár az iskola váltás is.-mondtam.Szegény Seo Chan nem értett semmit,de már kezdte összerakni a kirakót.Egész nap mindenhova elkísért,és az utolsó,hatodik órán,ami osztályfőnöki volt,a tanár egyből azzal kezdte,hogy másik suliba fogok menni,mindenki ledöbbent.Az óra végén mindenki adott egy ölelést,és kezet ráztunk:holnaptól már nem itt fogom tölteni a napjaimat.Kicsit elérzékenyültem,de "elárasztottak" zsepivel,és még utolsóként ezt mondtam:
-Sziasztok,nagyon köszönöm a sok vidám perceket,amiket veletek tölthettem a két és fél év alatt,még ígérem látni fogjuk egymást!-integettem,és mindenki haza ment.
-Hát akkor Cor Nei,most nem velem jössz haza,hanem a másik irányba mész.Egy jobb irányba.Örülök,hogy végre biztonságban lehetsz,és megtalálod a boldogságot!-kacsintott Seo Chan.
-Köszönöm a szép szavaidat!És,még találkozni fogunk,és holnap felhívlak suli után,hogy mi volt,oké?-intettem,majd elindultam,de valaki megállított,mert magához ölelt.
-Milyen erősen ölelsz!Engedj el,nem tudom ki vagy,de szerintem egy oppa!-ziháltam levegőért kapkodva.
-Remélem azért még fel ismersz!-mosolygott Himchan.
-Himchan?!Oppa,te hogy kerülsz ide,honnan tudod,hogy ide járok..avagy jártam?És honnan sejtetted,hogy mikor végzek a suliban?
-Csak egy kis segítség kellett hozzá,de mindegy.Nem megyünk együtt haza?-ajánlotta fel.
-De mehetünk.Gyalog vagy busszal?
-Szerintem séta jobb lenne,bár kicsit fárasztó,de szeretnék veled több időt tölteni.-kacsintott a srác.
Bólintottam belegyezésül,és elindultunk a Ri Seo vidék irányába. Kis idő múlva már jóval előrébb voltunk a célunkhoz,de még 3 utca kellett.Amikor csendben maradtunk,Himchan szorosan átfonta ujjait az én ujjaim között,és kézen fogva sétáltunk tovább.
-Cor Nei,itt vagyunk!Sok szerencsét a mai napra!Busszal jössz haza,vagy jöjjek érted?
-Szerintem megoldhatom busszal is,ne fáradjatok!-kacsintottam.
-Rendben,akkor itt a pénz a jegyre!Szia!-mondta Seung Hyun,és átöleltem.
Pár lépés,és bent voltam a "régi" sulim udvarában,és Seo Chan-t kerestem eszeveszetten.Végül megtaláltam az egyik oszlop mögött,és éppen a kémia leckéjét firkálta a munkafüzetben.
-Cor Nei!Szia,hogy vagy?-üdvözölt lelkesen a legjobb barátnőm.
-Üdvözlet Seo Chan!Hogy vagyok?Hát Himchan-esen,meg szomorúan,amiben van jó is.
-Majd erről a Himchan srácról beszélsz később,de mi a gond?-aggódott.
-Na,azt már nem kell neked ecsetelnem,hogy milyen rossz helyzet alakult ki otthon.Például tegnap,amikor Charin nénikémmel elvittük otthonról a cuccaimat,merthogy a Ri Seo vidéken lakok ezentúl,Jae Sang lekevert egy nagyot,meg is rúgott.Na szóval,mivel elköltöztem a nagynénémékhez,ezzel együtt jár az iskola váltás is.-mondtam.Szegény Seo Chan nem értett semmit,de már kezdte összerakni a kirakót.Egész nap mindenhova elkísért,és az utolsó,hatodik órán,ami osztályfőnöki volt,a tanár egyből azzal kezdte,hogy másik suliba fogok menni,mindenki ledöbbent.Az óra végén mindenki adott egy ölelést,és kezet ráztunk:holnaptól már nem itt fogom tölteni a napjaimat.Kicsit elérzékenyültem,de "elárasztottak" zsepivel,és még utolsóként ezt mondtam:
-Sziasztok,nagyon köszönöm a sok vidám perceket,amiket veletek tölthettem a két és fél év alatt,még ígérem látni fogjuk egymást!-integettem,és mindenki haza ment.
-Hát akkor Cor Nei,most nem velem jössz haza,hanem a másik irányba mész.Egy jobb irányba.Örülök,hogy végre biztonságban lehetsz,és megtalálod a boldogságot!-kacsintott Seo Chan.
-Köszönöm a szép szavaidat!És,még találkozni fogunk,és holnap felhívlak suli után,hogy mi volt,oké?-intettem,majd elindultam,de valaki megállított,mert magához ölelt.
-Milyen erősen ölelsz!Engedj el,nem tudom ki vagy,de szerintem egy oppa!-ziháltam levegőért kapkodva.
-Remélem azért még fel ismersz!-mosolygott Himchan.
-Himchan?!Oppa,te hogy kerülsz ide,honnan tudod,hogy ide járok..avagy jártam?És honnan sejtetted,hogy mikor végzek a suliban?
-Csak egy kis segítség kellett hozzá,de mindegy.Nem megyünk együtt haza?-ajánlotta fel.
-De mehetünk.Gyalog vagy busszal?
-Szerintem séta jobb lenne,bár kicsit fárasztó,de szeretnék veled több időt tölteni.-kacsintott a srác.
Bólintottam belegyezésül,és elindultunk a Ri Seo vidék irányába. Kis idő múlva már jóval előrébb voltunk a célunkhoz,de még 3 utca kellett.Amikor csendben maradtunk,Himchan szorosan átfonta ujjait az én ujjaim között,és kézen fogva sétáltunk tovább.
Nagyon jó rész már várom a kövit <3 :D
VálaszTörlés