Romantikus délután

 

 -Úgy hallottam csengettek!Kár,akkor majd holnap megbeszéljük ezt a fiús ügyet!-kacsintott Sunghyo,és bementünk az utolsó órára,ami informatika volt. Nem szerkesztettünk ezúttal semmit,szabad foglalkozás volt. Hyuna és Sunghyo közé ültem,és jókat nevettünk,hogy mennyire oda vagyunk a sztárokért. Sunghyo kedvence Eli,Hyuna favoritja Dongho,míg az én "sztárom" a U-KISS bandából Soohyun.Sok együttest szeretünk,de úgy tűnik mindhármunk szerint a U-KISS a legjobb.Egész informatikán fangörcsöltünk,majd mosolyogva léptünk ki a suli kapuján.Átöleltük egymást,és megígértük,hogy holnap találkozunk ismét a suliban,és csinálunk egy jó napot.Három különböző irányba tartottunk:Sunghyo jobbra,Hyuna balra,én pedig egyenesen haladtam előre.Ezúttal úgy döntöttem,hogy haza gyalogolok,bár az út kicsit hosszú,nem árt meg egy kis séta.Szinte szökdécselve sétáltam a járdán,mikor egy kéz az én kezem után nyúlt.Valahonnan ismerős volt a tapintása.Volt egy tippem,ki lehet az:
-Szia Himchan!Bocsi,hogy nem vártalak meg!Nem mintha szégyellnélek vagy valami,csak még most voltam a Ri Seo vidék sulijában először,és nem akarlak máris "lebuktatni".-kacsintottam.
-Üdvözlet Cor Nei!Hát,semmi gond,egyébként egyet értek veled én is.Egyenlőre ivódj be a közösségbe,és majd meglátjuk,hogy mi lesz.-mosolygott Channie.-Nem megyünk délután kimozdulni valahova?Tudok erre fele egy szép parkot,képzeld most virágoznak a cseresznyefák!
-Én nem vagyok elrontója semmi jónak.Délután négykor,a kapunk előtt,megfelel?-kérdeztem.
-Persze!Addig végzek a tanulással,meg szerintem neked sem kell több idő.Akkor négykor!-mondta Himchan,mire már a kapuhoz értünk.Búcsúzóul átölelt,és adott az arcomra egy puszit. 'Már alig várom a délutánt!'

*********

Lassan bemagoltam a földrajzot,de annál könnyebben ment a matek és az irodalom.Belekóstoltam az angol "rejtelmeibe" is.Kemény 1,5 óra alatt kész lettem.Volt félórám elkészülni a sétához,ezért gyorsan össze kaptam magam:csillogós hajráf,türkiz színű ujjatlan,fekete rövid nadrág,és a kék-szegecses tornacipőm,na meg persze a kedvenc karkötőm,aminek zöld-fehér-piros színe van.Ezek a színek jelentik Olaszország lobogójának színeit,ugyanis ez a dél-európai ország a kedvencem.Mosolyogva várt Himchan a kapuban,megfogtuk egymás kezét,és boldogan sétáltunk a park irányába.Kis idő múlva megérkeztünk,majd lepihentünk egy padra.

-Hé,Cor Nei,hogy tetszik?-érdeklődött aranyosan Himchan.

-Igazából teljesen le vagyok nyűgözve.Nagyon káprázatos a cseresznyevirágokkal virágzó fás park!-ámuldoztam.-De van itt jobb dolog is!

-Micsoda?Mondjuk szemben az a japán kert nagyon szép!A bonsai stílusú fák meg a kis híd a mini tóval,valóban nagyszerű.-szólt Himchan.

-Te komolyan nem érted mire gondoltam?!-kérdeztem rá a dologra,mire Himchan csak kis kutya szemekkel figyelt rám,és várta,hogy kimondjam a gondolataimat.-Te vagy az Himchan!A legjobb dolog itt,és mindenhol!-mondtam kihangsúlyozva oppa nevét,mire ő csak elmosolyodott,és maga mellé húzott,végleg az ölében kötöttem ki.

-Szeretlek Cor Nei!-suttogta,majd egy ölelés közben,hosszú csókot nyomott az ajkaimra.