-Cor Nei,egyébként olvastad a levelemet az e-mail fiókodban?-habogta Himchan,és még jobban megszorította a kezem.
-Persze,és válaszoltam is.Bevallom neked,még sosem kaptam ilyen kedves támogató üzenetet,köszönöm szépen!-udvariaskodtam.
-Neked bármit!-mondta szégyenlősen Himchan,és elengedte a kezemet.Lehajolt,és bekötötte a cipőfűzőjét,ami kioldózott,majd ismét sétáltunk.Ezúttal nem a kezemet fogta,hanem a vállamat karolta át.Egyszerre léptünk,és ahogy egymás mellett haladtunk,közelebb férkőzött Himchan,és lopva felém fordította a tekintetét.
Már csak egy utca maradt,befordultunk a sarkon,és Himchan ismét megszólalt:
-Egyébként milyen a Ri Seo vidék?Hogy érzed magad Cor Nei?-érdeklődött,és éreztem,hogy aggódik értem.
-Nagyon jól vagyok,köszönöm.Erre minden olyan remek:az emberek,a légkör,az utcakép,és itt sokkal több a szeretet.Nehéz volt,hogy anyutól el kellett költöznöm,de itt tudom,hogy nagyobb támogatás van mögöttem,és biztonságban vagyok.-mondtam magabiztosan.
-Ez szuperül hangzik!Ha te is örülsz,én is vidám vagyok!-válaszolt lelkesen oppa.
Az utolsó 50 méteren megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt,majd megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt.
-Nos,Himchan köszönöm,hogy a társaságom voltál,és haza kísértél!Nagyszerű srác vagy.-intettem neki,mondván,hogy haza megyek,de megragadta a csuklómat,és erősen megszorította.
-Ya....oppa,azonnal engedj el!-sziszegtem.
-Sajnálom Cor Nei,de ez nem fog menni.Mert igaz,hogy csupán másfél hét alatt,de különleges érzéseket keltettél bennem.Rájöttem,hogy rövid idő elég ahhoz,hogy megszeressek valakit.És,igen ez te vagy.Nem szeretnélek,és nem is foglak elengedni.Érted már?Cor Nei,én szeretlek!-hadarta Himchan,de azért minden egyes szavát értettem.Ezúttal elengedte a csuklómat,és magához húzott,szorosan megölelt.Az utca csendes volt,csak egymás szuszogását hallgattuk.
Már csak egy utca maradt,befordultunk a sarkon,és Himchan ismét megszólalt:
-Egyébként milyen a Ri Seo vidék?Hogy érzed magad Cor Nei?-érdeklődött,és éreztem,hogy aggódik értem.
-Nagyon jól vagyok,köszönöm.Erre minden olyan remek:az emberek,a légkör,az utcakép,és itt sokkal több a szeretet.Nehéz volt,hogy anyutól el kellett költöznöm,de itt tudom,hogy nagyobb támogatás van mögöttem,és biztonságban vagyok.-mondtam magabiztosan.
-Ez szuperül hangzik!Ha te is örülsz,én is vidám vagyok!-válaszolt lelkesen oppa.
Az utolsó 50 méteren megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt,majd megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt.
-Nos,Himchan köszönöm,hogy a társaságom voltál,és haza kísértél!Nagyszerű srác vagy.-intettem neki,mondván,hogy haza megyek,de megragadta a csuklómat,és erősen megszorította.
-Ya....oppa,azonnal engedj el!-sziszegtem.
-Sajnálom Cor Nei,de ez nem fog menni.Mert igaz,hogy csupán másfél hét alatt,de különleges érzéseket keltettél bennem.Rájöttem,hogy rövid idő elég ahhoz,hogy megszeressek valakit.És,igen ez te vagy.Nem szeretnélek,és nem is foglak elengedni.Érted már?Cor Nei,én szeretlek!-hadarta Himchan,de azért minden egyes szavát értettem.Ezúttal elengedte a csuklómat,és magához húzott,szorosan megölelt.Az utca csendes volt,csak egymás szuszogását hallgattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése