Romantikus délután

 

 -Úgy hallottam csengettek!Kár,akkor majd holnap megbeszéljük ezt a fiús ügyet!-kacsintott Sunghyo,és bementünk az utolsó órára,ami informatika volt. Nem szerkesztettünk ezúttal semmit,szabad foglalkozás volt. Hyuna és Sunghyo közé ültem,és jókat nevettünk,hogy mennyire oda vagyunk a sztárokért. Sunghyo kedvence Eli,Hyuna favoritja Dongho,míg az én "sztárom" a U-KISS bandából Soohyun.Sok együttest szeretünk,de úgy tűnik mindhármunk szerint a U-KISS a legjobb.Egész informatikán fangörcsöltünk,majd mosolyogva léptünk ki a suli kapuján.Átöleltük egymást,és megígértük,hogy holnap találkozunk ismét a suliban,és csinálunk egy jó napot.Három különböző irányba tartottunk:Sunghyo jobbra,Hyuna balra,én pedig egyenesen haladtam előre.Ezúttal úgy döntöttem,hogy haza gyalogolok,bár az út kicsit hosszú,nem árt meg egy kis séta.Szinte szökdécselve sétáltam a járdán,mikor egy kéz az én kezem után nyúlt.Valahonnan ismerős volt a tapintása.Volt egy tippem,ki lehet az:
-Szia Himchan!Bocsi,hogy nem vártalak meg!Nem mintha szégyellnélek vagy valami,csak még most voltam a Ri Seo vidék sulijában először,és nem akarlak máris "lebuktatni".-kacsintottam.
-Üdvözlet Cor Nei!Hát,semmi gond,egyébként egyet értek veled én is.Egyenlőre ivódj be a közösségbe,és majd meglátjuk,hogy mi lesz.-mosolygott Channie.-Nem megyünk délután kimozdulni valahova?Tudok erre fele egy szép parkot,képzeld most virágoznak a cseresznyefák!
-Én nem vagyok elrontója semmi jónak.Délután négykor,a kapunk előtt,megfelel?-kérdeztem.
-Persze!Addig végzek a tanulással,meg szerintem neked sem kell több idő.Akkor négykor!-mondta Himchan,mire már a kapuhoz értünk.Búcsúzóul átölelt,és adott az arcomra egy puszit. 'Már alig várom a délutánt!'

*********

Lassan bemagoltam a földrajzot,de annál könnyebben ment a matek és az irodalom.Belekóstoltam az angol "rejtelmeibe" is.Kemény 1,5 óra alatt kész lettem.Volt félórám elkészülni a sétához,ezért gyorsan össze kaptam magam:csillogós hajráf,türkiz színű ujjatlan,fekete rövid nadrág,és a kék-szegecses tornacipőm,na meg persze a kedvenc karkötőm,aminek zöld-fehér-piros színe van.Ezek a színek jelentik Olaszország lobogójának színeit,ugyanis ez a dél-európai ország a kedvencem.Mosolyogva várt Himchan a kapuban,megfogtuk egymás kezét,és boldogan sétáltunk a park irányába.Kis idő múlva megérkeztünk,majd lepihentünk egy padra.

-Hé,Cor Nei,hogy tetszik?-érdeklődött aranyosan Himchan.

-Igazából teljesen le vagyok nyűgözve.Nagyon káprázatos a cseresznyevirágokkal virágzó fás park!-ámuldoztam.-De van itt jobb dolog is!

-Micsoda?Mondjuk szemben az a japán kert nagyon szép!A bonsai stílusú fák meg a kis híd a mini tóval,valóban nagyszerű.-szólt Himchan.

-Te komolyan nem érted mire gondoltam?!-kérdeztem rá a dologra,mire Himchan csak kis kutya szemekkel figyelt rám,és várta,hogy kimondjam a gondolataimat.-Te vagy az Himchan!A legjobb dolog itt,és mindenhol!-mondtam kihangsúlyozva oppa nevét,mire ő csak elmosolyodott,és maga mellé húzott,végleg az ölében kötöttem ki.

-Szeretlek Cor Nei!-suttogta,majd egy ölelés közben,hosszú csókot nyomott az ajkaimra.

Új barátok

A kicsengetés hangja szakította meg a "tárgyalást",és az igazgató még befejezte mondani valóját:

-Cor Nei,legközelebb próbáljon tisztelettudóbb magatartást tanúsítani,mert ha ez lesz,nem halad jó úton!De,mivel ma tölti itt az első napját a mi iskolánkban,ezért eltekintek a szemtelensége felett...és..Mrs.Choi...használhatna kevesebb alapozót,és valóban eredeti cseresznyevirág illat kellene magának!-mondta az utolsó mondatot nevetve az igazgató úr,majd rám kacsintott,és kimentünk az irodából.Mivel már szünet volt,az udvar felé vettem az irányt,leültem egy padra,és vártam a becsengetést.Nem sokáig voltam egyedül,mert Himchan leült mellém.
-Oppa,szia,hogy vagy?-köszöntem lelkesen.
-Cor Nei,üdvözöllek.-mondta mosolyogva,miközben szorosan megölelt-Egész jól vagyok.Sőt tökéletesen.Nem hiszem el,hogy a barátnőm és én egy osztályba járunk,az meg pláne tetszett,hogy már az első itteni órádon kiálltál mellettem.És...első órán máris az igazgatóiban...Ezt nevezem!Kifejezetten büszke vagyok rád!-rázott velem kezet.
-Köszönöm Himchan.Mi lesz a következő óránk?
-Azt hiszem ének.Szeretek énekelni,de inkább a rap az én műfajom...Egyébként ne haragudj,hogy ezt mondom,de azok a csajok nagyon bámulnak..ott!-mutattok a lányok irányába.
-Persze,nincs semmi gond,de mit akarnak tőlem?Talán mert új vagyok?Mindegy.
Alighogy kimondtam a szavakat,a három "grácia" már előttem is termett,nem túl vidám arccal.
-Üdvözlet itt nálunk katicabogár!A nevem Hyosung.-integettet az egyik.
-Most pedig Jessica beszél hozzád,a harmadik barátnőnk pedig Jiyeon.Fogadd köszöntésünkül ezt a meglepit!-harsogta Jessica,és leöntöttek egyszerre mindhárman egy-egy flakon vízzel.Himchan egyből felállt,és a földre lökte az engem megalázó csapatot.
-Nem szokásom megütni lányokat,de inkább mással fogok rajtatok bosszút állni.Amikor nem várjátok!-mondta dühösen Himchan,majd bokszolt egyet a levegőbe a lányok felé,és elhagytuk a terepet.Nagyon kínosan éreztem magam,ezért bementem a lány mosdóba,hogy összeszedjem magamat.Még jó,hogy volt nálam pót ruha-megérzésből.Szomorkásan jöttem ki immár az új ruhámban,amikor valaki ismét megállított:
-Cor Nei,szia,én csak üdvözölni szeretnélek.Lee Sunghyo vagyok,és ő itt a legjobb barátnőm,Kim Hyuna.-mutatkoztak be a lányok,akik nyilván az osztálytársaim.Mosolygós,aranyos lányok lehetnek.A nap hátralévő részét együtt töltöttük,és meglepően hamar-de barátaim is lettek.Az utolsó szüneten ültünk,amikor Sunghyo megkérdezte:
-És Cor Nei,hogy állsz a fiúkkal?
-Hát...,ha nem bánjátok ezt később elmesélem,de most túl izgatott vagyok ahhoz is,hogy mondjak valamit.-nevettem.
-Semmi gond,megértelek.Nézd csak!Ott jön!-mutatott Hyuna egy srác irányába.-Csajok takarjatok!Lee Joon a közelben!-mondta Hyuna,és bebújt a hátunk mögé.
-Egész helyes fiú,nem?-mondta Sunghyo,mire bólintottam-de az én lovagom most lépett a gyepre,és a neve Moon Jong Up,szintén osztálytárs.-pirult el Sunghyo.
-Na jó,ha tudni akarjátok,akkor az én "választott" fiúm is ebbe az osztályba valósi.-kacsintottam,mire a csajok tippelni kezdtek.

Igazi bemutatkozás

Reggel van.Frissen keltem ki az ágyból,és izgatottan.Volt fél órám készülődni,ezalatt minden sikeredett. Charin nénikém adott pénzt,hogy vegyek valami tízórait a pékségben,és tett be abból a finom zöld teából,ami az ő specialitása.Besétáltam a boltba,és egy finom fahéjas süteményre esett a választásom,ebédre meg sajtos perecet választottam.Mivel a suli mellett volt ez a hely,egy nagy sóhaj után átléptem a kapu küszöbeit.A portán érdeklődtem,és minden információval rendelkezve elindultam a harmadik emelet 10-es számú terméhez,ahol az első órám,földrajz lesz.Helyet foglaltam egy üres széken,és vártam a becsengetést.Nem kellett sokat unatkoznom,3 percen belül itt is volt,és mindenki köszöntötte:

-Jó reggelt Mrs.Choi tanárnő!

-Üdvözlet diákok!Ma jött egy új tanuló,egy kis tapsot Park Cor Nei kisasszonynak!-mondta,majd felálltam,és meghajoltam,majd újra helyet foglaltam.Az óra első 20 perce Japán vulkanikus hegységeinek kialakulásáról szólt,majd utána:"robbant a bomba".
-Hé,mit művelsz ott hátul Himchan?-kérdezte a tanárnő elég gúnyos hangnemben.Hirtelen azt hittem,hogy félrehallottam,mert ha osztálytársak lennénk,azt tegnap rég mondta volna.De lehet egy helyre kerültünk,mert csodálkozott,hogy földrajz lesz az első órám.Hirtelen hátrafordultam,és tényleg Himchan ült ott az utolsó padban,és valamiben nagyon ügyködött.Mintha színezett volna egy rajzot.Nagyon jó kedvem lett,hogy a barátommal egy osztályba járok.Bár a következő szavaktól kevésbé:
-Kim Himchan,kérem válaszoljon!Hogy képzeli,hogy nem figyel oda az órámon?Ez botrányos.Az utóbbi időben hármasra kellett értékelnem a feleletét,ez hogy lehet?Most se rám figyel!-ordított Mrs.Choi torka szakadtából.

-Na tessék idefigyelni!-csaptam rá az padomra-hagyja abba Himchan alázását!Mégis milyen jogon teszi ezt?Bevallom,én is szívesen színezgetek egy ilyen unalmas órán.Új diák vagyok,de nem hagyom,hogy a jövőbeli osztálytársamat bántani merje!És ha hármast kapott mi van?Mindenkinek lehet rosszabb hangulata.Lehet gyűlölni nem érdekel,de én ki fogok állni Himchan mellett!Vegyen vissza abból az alapozós pofájából!-válaszoltam kiabálva,miközben felálltam,és valóban szembenéztem az új tanárommal,már az első órámon.
-Tisztelt Park Cor Nei!Le se merjen ülni,irány az igazgatói iroda!-sziszegte,majd az ajtó elé lökött.
-Nem mellesleg használhatna igazi japán cseresznye illatú parfümöt is,mert erről bűzlik,hogy hamisítvány!-mondtam indulatosan.
-Egy percet se késlekedjünk,irány az igazgatói!-szólt a tanár,és a pólómnál fogva kirángatott.-Gyerekek,amíg ezt a rendetlen kisasszonyt az igazgatóiba kísérem,és elbeszélgetünk vele,addig tessék az anyagot tovább olvasni.
Üdvrivalgás tört ki,mindenki tapsolt,és a nevemet harsogta.Nem hittem volna,hogy ilyen biztos  bemutatkozásom lesz már kora reggel.
-Himchan,ez a csaj nem kis pályás!Szerintem tetszel neki.-suttogta a haverjának Jong Up.

Szeretlek!

Pár perc múlva még mindig ugyanott álltunk. Himchan egy kicsit kiszakadt az ölelésemből,hogy lássa az arcomat,és feltegye a kérdését:
-Cor Nei...Lennél a barátnőm?-kérdezte szégyenlős hangon Himchan,miközben a karjait átfonta a derekam között.
-Biztosan igen,örökkön-örökké!-válaszoltam aranyos hangon,és oppa hirtelen felemelt a derekamnál fogva,és megpördült velem.Ebből érezhettem,hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot,és ő is teljesen boldog.
-Szeretlek Cor Nei,mindig vigyázni fogok rád!Köszönöm,hogy itt vagy nekem.-suttogta szerelmesen,és hozzám bújt.Ám nem sokáig álltunk így,hanem felgyorsította a dolgokat,és megcsókolt.Az volt életem első csókja,és valóban olyan embertől kaptam,akit nagyon szeretek.Hihetetlenül jól éreztem magam:ez volt életem legszebb pillanata,s még csak most jön a java.Eddig a sors szinte csak kegyetlenségeket intézett felém:apu Montreál-ba költözése,Jae Sang felbukkanása.Amivel nem is lett volna bajom,csak amiket tett velem az elfogadhatatlan.Itt lakok anyu tesója,Charin nénikém házában,amiben remekül érzem magam.Mosoly hagyta el a számat,és újra megöleltem Himchan-t.Apró örömkönnyek is kicsordultak a szemeimből,amik a vidámságomat tükrözték.
-Olyan aranyos vagy!-bókolt Himchan.
-Te pedig hihetetlenül kedves!-mondtam,majd Himchan szemébe néztem.
-Köszönöm szépen.-villantotta meg legszebb mosolyát felém-Egyébként örülök,hogy így alakultak a dolgok.Ha ismertél volna,amikor a buszon találkoztunk először,meg amikor elmentünk biliárdozni...Ne tudd meg,hogy milyen nehéz volt fékeznem magam,hogy bevalljak mindent.De végül is nagyon boldog vagyok,Veled!-mondta határozottan a "Veled" kifejezést.-Tényleg mizujs az új iskoláddal?
-Holnap fogok menni először.Izgatott vagyok,de hátha szeretne valaki haverkodni velem.Próba-szerencse alapja van az egésznek!-sóhajtottam.
-Mindenesetre én szurkolok neked!Mi lesz az első órád?
-Várj,nem jut eszembe.De azt hiszem földrajz.-mondtam bizonytalanul.
-Ez fura,nekem is ez lesz az első órám!De mondjuk a Ri Seo vidéken sok iskola van..-tűnődött az újdonsült barátom.
Csak egy mosoly volt a válaszom,mire Himchan közelebb férkőzött,és úgy ölelgetett,mint egy 5 éves kisgyerek a születésnapi Teddy maciját.Jól esett,hogy valaki szeret,és ezt szívből tette.
-Ne haragudj,de még van egy kis dolgom holnapra,ami fontos lenne!-vallottam oppa félénken-de találkozni fogunk!-kacsintotta Himchan,és egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.-Szeretlek Cor Nei!-kiáltotta az út túlsó feléről.
-Szeretlek én is Himchan!-ment vissza a hangos válaszom,majd bementem.

Figyelem!Közeledik a szerelem.

-Cor Nei,egyébként olvastad a levelemet az e-mail fiókodban?-habogta Himchan,és még jobban megszorította a kezem.

-Persze,és válaszoltam is.Bevallom neked,még sosem kaptam ilyen kedves támogató üzenetet,köszönöm szépen!-udvariaskodtam.

-Neked bármit!-mondta szégyenlősen Himchan,és elengedte a kezemet.Lehajolt,és bekötötte a cipőfűzőjét,ami kioldózott,majd ismét sétáltunk.Ezúttal nem a kezemet fogta,hanem a vállamat karolta át.Egyszerre léptünk,és ahogy egymás mellett haladtunk,közelebb férkőzött Himchan,és lopva felém fordította a tekintetét.
Már csak egy utca maradt,befordultunk a sarkon,és Himchan ismét megszólalt:
-Egyébként milyen a Ri Seo vidék?Hogy érzed magad Cor Nei?-érdeklődött,és éreztem,hogy aggódik értem.
-Nagyon jól vagyok,köszönöm.Erre minden olyan remek:az emberek,a légkör,az utcakép,és itt sokkal több a szeretet.Nehéz volt,hogy anyutól el kellett költöznöm,de itt tudom,hogy nagyobb támogatás van mögöttem,és biztonságban vagyok.-mondtam magabiztosan.
-Ez szuperül hangzik!Ha te is örülsz,én is vidám vagyok!-válaszolt lelkesen oppa.
Az utolsó 50 méteren megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt,majd megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt.
-Nos,Himchan köszönöm,hogy a társaságom voltál,és haza kísértél!Nagyszerű srác vagy.-intettem neki,mondván,hogy haza megyek,de megragadta a csuklómat,és erősen megszorította.
-Ya....oppa,azonnal engedj el!-sziszegtem.
-Sajnálom Cor Nei,de ez nem fog menni.Mert igaz,hogy csupán másfél hét alatt,de különleges érzéseket keltettél bennem.Rájöttem,hogy rövid idő elég ahhoz,hogy megszeressek valakit.És,igen ez te vagy.Nem szeretnélek,és nem is foglak elengedni.Érted már?Cor Nei,én szeretlek!-hadarta Himchan,de azért minden egyes szavát értettem.Ezúttal elengedte a csuklómat,és magához húzott,szorosan megölelt.Az utca csendes volt,csak egymás szuszogását hallgattuk.

Régi iskola-búcsúzás

Felkeltem reggel korábban,mert tudtam,hogy ez az utolsó napom a régi sulimban. A Ri Seo vidék és az én gimnáziumom kicsit messzebb vannak egymástól,így már fél hatkor felkeltem. Fél óra alatt minden meg volt:fésülködés,fogmosás,gyors reggeli tea,és még be is tudtam ágyazni.Készen álltam az indulásra.Amikor Seung Hyun bácsikám beindította az autót,halk sóhaj hagyta el a számat.Nem figyelt rám szerencsére,hanem az útra koncentrált.Bánkódás helyett inkább kibambultam az ablakon.
-Cor Nei,itt vagyunk!Sok szerencsét a mai napra!Busszal jössz haza,vagy jöjjek érted?
-Szerintem megoldhatom busszal is,ne fáradjatok!-kacsintottam.
-Rendben,akkor itt a pénz a jegyre!Szia!-mondta Seung Hyun,és átöleltem.
Pár lépés,és bent voltam a "régi" sulim udvarában,és Seo Chan-t kerestem eszeveszetten.Végül megtaláltam az egyik oszlop mögött,és éppen a kémia leckéjét firkálta a munkafüzetben.
-Cor Nei!Szia,hogy vagy?-üdvözölt lelkesen a legjobb barátnőm.
-Üdvözlet Seo Chan!Hogy vagyok?Hát Himchan-esen,meg szomorúan,amiben van jó is.
-Majd erről a Himchan srácról beszélsz később,de mi a gond?-aggódott.
-Na,azt már nem kell neked ecsetelnem,hogy milyen rossz helyzet alakult ki otthon.Például tegnap,amikor Charin nénikémmel elvittük otthonról a cuccaimat,merthogy a Ri Seo vidéken lakok ezentúl,Jae Sang lekevert egy nagyot,meg is rúgott.Na szóval,mivel elköltöztem a nagynénémékhez,ezzel együtt jár az iskola váltás is.-mondtam.Szegény Seo Chan nem értett semmit,de már kezdte összerakni a kirakót.Egész nap mindenhova elkísért,és az utolsó,hatodik órán,ami osztályfőnöki volt,a tanár egyből azzal kezdte,hogy másik suliba fogok menni,mindenki ledöbbent.Az óra végén mindenki  adott egy ölelést,és kezet ráztunk:holnaptól már nem itt fogom tölteni a napjaimat.Kicsit elérzékenyültem,de "elárasztottak" zsepivel,és még utolsóként ezt mondtam:
-Sziasztok,nagyon köszönöm a sok vidám perceket,amiket veletek tölthettem a két és fél év alatt,még ígérem látni fogjuk egymást!-integettem,és mindenki haza ment.
-Hát akkor Cor Nei,most nem velem jössz haza,hanem a másik irányba mész.Egy jobb irányba.Örülök,hogy végre biztonságban lehetsz,és megtalálod a boldogságot!-kacsintott Seo Chan.
-Köszönöm a szép szavaidat!És,még találkozni fogunk,és holnap felhívlak suli után,hogy mi volt,oké?-intettem,majd elindultam,de valaki megállított,mert magához ölelt.
-Milyen erősen ölelsz!Engedj el,nem tudom ki vagy,de szerintem egy oppa!-ziháltam levegőért kapkodva.
-Remélem azért még fel ismersz!-mosolygott Himchan.
-Himchan?!Oppa,te hogy kerülsz ide,honnan tudod,hogy ide járok..avagy jártam?És honnan sejtetted,hogy mikor végzek a suliban?
-Csak egy kis segítség kellett hozzá,de mindegy.Nem megyünk együtt haza?-ajánlotta fel.
-De mehetünk.Gyalog vagy busszal?
-Szerintem séta jobb lenne,bár kicsit fárasztó,de szeretnék veled több időt tölteni.-kacsintott a srác.
Bólintottam belegyezésül,és elindultunk a Ri Seo vidék irányába. Kis idő múlva már jóval előrébb voltunk a célunkhoz,de még 3 utca kellett.Amikor csendben maradtunk,Himchan szorosan átfonta ujjait az én ujjaim között,és kézen fogva sétáltunk tovább.

Új fejezet az életben

Miután beértünk a házba, felrohantam a csomagjaimmal együtt, és mivel még "csak" hét óra volt, lehetségesnek tartottam, hogy Himchan-nek visszaadjam a meleg pulcsiját. Megtöröltem kisírt szemeimet, és említettem a nagynénémnek, hogy kimegyek friss levegőt szívni az udvarra. Rábólintott, de mondta, hogy ne maradjak sokáig,mert sötét van kint. Megfogadtam a tanácsot, és egyből kisurrantam a kapun, és a az út túlsó oldalára sétálva már ott voltam Himchan háza előtt. Becsengettem,majd kis várakozás után kijött a srác, akivel mostanában elég sok időt töltöttem.
-Szia Cor Nei! Hát te, mi járatban erre? - üdvözölt vidáman.
-Üdvözlet Himchan! Csak visszahoztam a pulóveredet, amit még a kávézónál adtál kölcsön, elnézést oppa, csak elfelejtettem! - mondtam visszafogottan.
-Ah,nincs semmi gond, megmondom őszintén,hogy el is felejtettem, hogy nincs nálam a cucc.De azért köszi!Uhm..Cor Nei..Tudom,hogy sötét van kint, és pár utcai lámpa világít meg minket de látom,hogy sírtál,méghozzá nem is olyan rég. Mi a gond?! Én szívesen segítek, és melletted fogok állni,mindig!-bátorított Himchan.
-Istenem!-csak ennyit tudtam kinyögni,majd elkezdtem a bőgést. Mai nap ez volt a második legnagyobb sírásom, a fél órával korábbi események után. Himchan nem szólt egy árva szót sem, csak magához ölelt,puszilgatta a homlokomat, és ringatott,mint egy kis babát. Simogatta a hátamat, és erősen megszorította a kezemet. 
-Figyelj Cor Nei,tudom,hogy nem szívesen beszélsz a szorongásodat,mert látom,hogy össze vagy törve. De..itt van a telefonod? Beleírom az e-mail címem,és ide bármikor írhatsz!-kacsintott rám, és megadta az elérhetőségét.
-Köszönöm,ma este írni fogok neked!-helyeseltem,majd integetve visszaindultam az új otthonomba.
-Hé Cor Nei,várj!-kiáltott utánam.
-Ha?Mi az Himchan?-mosolyogtam.
-Semmi, csak jó éjt, és szép álmokat!-küldött egy puszit a levegőben.
Most igazán felvidított,remek hangulatban tértem vissza az új szobámba. Azonnal bekapcsoltam a laptopomat,bejelentkeztem az elektronikus postaládámba,és elkezdtem írni.Mindent kiírtam,ami a szívemből jött,és egy bágyadt mosollyal el is küldtem Himchan részére a gondolataimat. Lementem vacsorázni,majd mind ezután egy kellemes fürdőt engedtem magamnak,fél órás relax után frissen mentem ki a kádból,egy vidám arcot villantva a tükörben. Cho Bi számára is volt mondanivalóm, de az várhatott. Meg kukkantottam az e-mail fiókom,hátha küldött már Himchan valamit. Semmi új hír. Átugrottam az unokanővérem szobájába, és lányos traccs partiba kezdtünk. Tanácsokat adott,hogy illeszkedjek be majd az új osztályomba,miként adjak legjobb első benyomást.Ez a csaj valami fantasztikus! Nagyon szeretem Cho Bi-t,hiába közeli rokonom,de  vagy a nővéremnek,és a legjobb barátomnak érzem. Önfeledt boldogság árasztotta el a szobát:kacagás,vicces megjegyzések. Fél óra után nyugovóra tértem, és persze újra belenéztem az internetes leveleimbe. 1 új üzenet.Feladó:Kim Himchan. Izgatottan nyitottam meg a beérkező újdonságot,és belekezdtem az olvasásba. Jó tizenöt perc olvasás után minden egyes betűt megnéztem. Annyira tetszett,hogy legalább négyszer átfutottam szemeimmel ugyanazt a levelet. Jól estek Himchan támogató szavai,ebből barátság is lehet.Vagy valami más?Egy szinttel feljebb?Ne adj' Isten szerelem?Meglátjuk.Mindenesetre lélegzetelállító levélre válaszoltam. Boldogan kapcsoltam le a laptopom,vártam,hogy reggel érkezzen az új üzenetem. "Cor Nei!Mindig melletted fogok állni,és támogatlak.Sose add fel!Lásd meg az új álmodat,és emelkedj felé!Ne hagyd,hogy megtörjenek a gonosz lelkek...Nemrég ismerkedtem meg veled,de látom szemeidben az elszántságot,tudom,hogy erős vagy. Ezen felül vidám,aranyos,és legfőképpen csinos lány vagy.Azt hiszem -sőt biztosan- megkedveltelek.Remélem nemsokára összefutunk,addig is sok szerencsét!Üdvözlet:Himchan ^_^" Ezek a szavak terjengtek a fejemben. Igaza van ennek a srácnak.Nem fogom feladni,küzdök!Nem mellesleg én is megkedveltem Himchan-t.