Igazi bemutatkozás

Reggel van.Frissen keltem ki az ágyból,és izgatottan.Volt fél órám készülődni,ezalatt minden sikeredett. Charin nénikém adott pénzt,hogy vegyek valami tízórait a pékségben,és tett be abból a finom zöld teából,ami az ő specialitása.Besétáltam a boltba,és egy finom fahéjas süteményre esett a választásom,ebédre meg sajtos perecet választottam.Mivel a suli mellett volt ez a hely,egy nagy sóhaj után átléptem a kapu küszöbeit.A portán érdeklődtem,és minden információval rendelkezve elindultam a harmadik emelet 10-es számú terméhez,ahol az első órám,földrajz lesz.Helyet foglaltam egy üres széken,és vártam a becsengetést.Nem kellett sokat unatkoznom,3 percen belül itt is volt,és mindenki köszöntötte:

-Jó reggelt Mrs.Choi tanárnő!

-Üdvözlet diákok!Ma jött egy új tanuló,egy kis tapsot Park Cor Nei kisasszonynak!-mondta,majd felálltam,és meghajoltam,majd újra helyet foglaltam.Az óra első 20 perce Japán vulkanikus hegységeinek kialakulásáról szólt,majd utána:"robbant a bomba".
-Hé,mit művelsz ott hátul Himchan?-kérdezte a tanárnő elég gúnyos hangnemben.Hirtelen azt hittem,hogy félrehallottam,mert ha osztálytársak lennénk,azt tegnap rég mondta volna.De lehet egy helyre kerültünk,mert csodálkozott,hogy földrajz lesz az első órám.Hirtelen hátrafordultam,és tényleg Himchan ült ott az utolsó padban,és valamiben nagyon ügyködött.Mintha színezett volna egy rajzot.Nagyon jó kedvem lett,hogy a barátommal egy osztályba járok.Bár a következő szavaktól kevésbé:
-Kim Himchan,kérem válaszoljon!Hogy képzeli,hogy nem figyel oda az órámon?Ez botrányos.Az utóbbi időben hármasra kellett értékelnem a feleletét,ez hogy lehet?Most se rám figyel!-ordított Mrs.Choi torka szakadtából.

-Na tessék idefigyelni!-csaptam rá az padomra-hagyja abba Himchan alázását!Mégis milyen jogon teszi ezt?Bevallom,én is szívesen színezgetek egy ilyen unalmas órán.Új diák vagyok,de nem hagyom,hogy a jövőbeli osztálytársamat bántani merje!És ha hármast kapott mi van?Mindenkinek lehet rosszabb hangulata.Lehet gyűlölni nem érdekel,de én ki fogok állni Himchan mellett!Vegyen vissza abból az alapozós pofájából!-válaszoltam kiabálva,miközben felálltam,és valóban szembenéztem az új tanárommal,már az első órámon.
-Tisztelt Park Cor Nei!Le se merjen ülni,irány az igazgatói iroda!-sziszegte,majd az ajtó elé lökött.
-Nem mellesleg használhatna igazi japán cseresznye illatú parfümöt is,mert erről bűzlik,hogy hamisítvány!-mondtam indulatosan.
-Egy percet se késlekedjünk,irány az igazgatói!-szólt a tanár,és a pólómnál fogva kirángatott.-Gyerekek,amíg ezt a rendetlen kisasszonyt az igazgatóiba kísérem,és elbeszélgetünk vele,addig tessék az anyagot tovább olvasni.
Üdvrivalgás tört ki,mindenki tapsolt,és a nevemet harsogta.Nem hittem volna,hogy ilyen biztos  bemutatkozásom lesz már kora reggel.
-Himchan,ez a csaj nem kis pályás!Szerintem tetszel neki.-suttogta a haverjának Jong Up.

Szeretlek!

Pár perc múlva még mindig ugyanott álltunk. Himchan egy kicsit kiszakadt az ölelésemből,hogy lássa az arcomat,és feltegye a kérdését:
-Cor Nei...Lennél a barátnőm?-kérdezte szégyenlős hangon Himchan,miközben a karjait átfonta a derekam között.
-Biztosan igen,örökkön-örökké!-válaszoltam aranyos hangon,és oppa hirtelen felemelt a derekamnál fogva,és megpördült velem.Ebből érezhettem,hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot,és ő is teljesen boldog.
-Szeretlek Cor Nei,mindig vigyázni fogok rád!Köszönöm,hogy itt vagy nekem.-suttogta szerelmesen,és hozzám bújt.Ám nem sokáig álltunk így,hanem felgyorsította a dolgokat,és megcsókolt.Az volt életem első csókja,és valóban olyan embertől kaptam,akit nagyon szeretek.Hihetetlenül jól éreztem magam:ez volt életem legszebb pillanata,s még csak most jön a java.Eddig a sors szinte csak kegyetlenségeket intézett felém:apu Montreál-ba költözése,Jae Sang felbukkanása.Amivel nem is lett volna bajom,csak amiket tett velem az elfogadhatatlan.Itt lakok anyu tesója,Charin nénikém házában,amiben remekül érzem magam.Mosoly hagyta el a számat,és újra megöleltem Himchan-t.Apró örömkönnyek is kicsordultak a szemeimből,amik a vidámságomat tükrözték.
-Olyan aranyos vagy!-bókolt Himchan.
-Te pedig hihetetlenül kedves!-mondtam,majd Himchan szemébe néztem.
-Köszönöm szépen.-villantotta meg legszebb mosolyát felém-Egyébként örülök,hogy így alakultak a dolgok.Ha ismertél volna,amikor a buszon találkoztunk először,meg amikor elmentünk biliárdozni...Ne tudd meg,hogy milyen nehéz volt fékeznem magam,hogy bevalljak mindent.De végül is nagyon boldog vagyok,Veled!-mondta határozottan a "Veled" kifejezést.-Tényleg mizujs az új iskoláddal?
-Holnap fogok menni először.Izgatott vagyok,de hátha szeretne valaki haverkodni velem.Próba-szerencse alapja van az egésznek!-sóhajtottam.
-Mindenesetre én szurkolok neked!Mi lesz az első órád?
-Várj,nem jut eszembe.De azt hiszem földrajz.-mondtam bizonytalanul.
-Ez fura,nekem is ez lesz az első órám!De mondjuk a Ri Seo vidéken sok iskola van..-tűnődött az újdonsült barátom.
Csak egy mosoly volt a válaszom,mire Himchan közelebb férkőzött,és úgy ölelgetett,mint egy 5 éves kisgyerek a születésnapi Teddy maciját.Jól esett,hogy valaki szeret,és ezt szívből tette.
-Ne haragudj,de még van egy kis dolgom holnapra,ami fontos lenne!-vallottam oppa félénken-de találkozni fogunk!-kacsintotta Himchan,és egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.-Szeretlek Cor Nei!-kiáltotta az út túlsó feléről.
-Szeretlek én is Himchan!-ment vissza a hangos válaszom,majd bementem.

Figyelem!Közeledik a szerelem.

-Cor Nei,egyébként olvastad a levelemet az e-mail fiókodban?-habogta Himchan,és még jobban megszorította a kezem.

-Persze,és válaszoltam is.Bevallom neked,még sosem kaptam ilyen kedves támogató üzenetet,köszönöm szépen!-udvariaskodtam.

-Neked bármit!-mondta szégyenlősen Himchan,és elengedte a kezemet.Lehajolt,és bekötötte a cipőfűzőjét,ami kioldózott,majd ismét sétáltunk.Ezúttal nem a kezemet fogta,hanem a vállamat karolta át.Egyszerre léptünk,és ahogy egymás mellett haladtunk,közelebb férkőzött Himchan,és lopva felém fordította a tekintetét.
Már csak egy utca maradt,befordultunk a sarkon,és Himchan ismét megszólalt:
-Egyébként milyen a Ri Seo vidék?Hogy érzed magad Cor Nei?-érdeklődött,és éreztem,hogy aggódik értem.
-Nagyon jól vagyok,köszönöm.Erre minden olyan remek:az emberek,a légkör,az utcakép,és itt sokkal több a szeretet.Nehéz volt,hogy anyutól el kellett költöznöm,de itt tudom,hogy nagyobb támogatás van mögöttem,és biztonságban vagyok.-mondtam magabiztosan.
-Ez szuperül hangzik!Ha te is örülsz,én is vidám vagyok!-válaszolt lelkesen oppa.
Az utolsó 50 méteren megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt,majd megálltunk az új lakóhelyem kapuja előtt.
-Nos,Himchan köszönöm,hogy a társaságom voltál,és haza kísértél!Nagyszerű srác vagy.-intettem neki,mondván,hogy haza megyek,de megragadta a csuklómat,és erősen megszorította.
-Ya....oppa,azonnal engedj el!-sziszegtem.
-Sajnálom Cor Nei,de ez nem fog menni.Mert igaz,hogy csupán másfél hét alatt,de különleges érzéseket keltettél bennem.Rájöttem,hogy rövid idő elég ahhoz,hogy megszeressek valakit.És,igen ez te vagy.Nem szeretnélek,és nem is foglak elengedni.Érted már?Cor Nei,én szeretlek!-hadarta Himchan,de azért minden egyes szavát értettem.Ezúttal elengedte a csuklómat,és magához húzott,szorosan megölelt.Az utca csendes volt,csak egymás szuszogását hallgattuk.

Régi iskola-búcsúzás

Felkeltem reggel korábban,mert tudtam,hogy ez az utolsó napom a régi sulimban. A Ri Seo vidék és az én gimnáziumom kicsit messzebb vannak egymástól,így már fél hatkor felkeltem. Fél óra alatt minden meg volt:fésülködés,fogmosás,gyors reggeli tea,és még be is tudtam ágyazni.Készen álltam az indulásra.Amikor Seung Hyun bácsikám beindította az autót,halk sóhaj hagyta el a számat.Nem figyelt rám szerencsére,hanem az útra koncentrált.Bánkódás helyett inkább kibambultam az ablakon.
-Cor Nei,itt vagyunk!Sok szerencsét a mai napra!Busszal jössz haza,vagy jöjjek érted?
-Szerintem megoldhatom busszal is,ne fáradjatok!-kacsintottam.
-Rendben,akkor itt a pénz a jegyre!Szia!-mondta Seung Hyun,és átöleltem.
Pár lépés,és bent voltam a "régi" sulim udvarában,és Seo Chan-t kerestem eszeveszetten.Végül megtaláltam az egyik oszlop mögött,és éppen a kémia leckéjét firkálta a munkafüzetben.
-Cor Nei!Szia,hogy vagy?-üdvözölt lelkesen a legjobb barátnőm.
-Üdvözlet Seo Chan!Hogy vagyok?Hát Himchan-esen,meg szomorúan,amiben van jó is.
-Majd erről a Himchan srácról beszélsz később,de mi a gond?-aggódott.
-Na,azt már nem kell neked ecsetelnem,hogy milyen rossz helyzet alakult ki otthon.Például tegnap,amikor Charin nénikémmel elvittük otthonról a cuccaimat,merthogy a Ri Seo vidéken lakok ezentúl,Jae Sang lekevert egy nagyot,meg is rúgott.Na szóval,mivel elköltöztem a nagynénémékhez,ezzel együtt jár az iskola váltás is.-mondtam.Szegény Seo Chan nem értett semmit,de már kezdte összerakni a kirakót.Egész nap mindenhova elkísért,és az utolsó,hatodik órán,ami osztályfőnöki volt,a tanár egyből azzal kezdte,hogy másik suliba fogok menni,mindenki ledöbbent.Az óra végén mindenki  adott egy ölelést,és kezet ráztunk:holnaptól már nem itt fogom tölteni a napjaimat.Kicsit elérzékenyültem,de "elárasztottak" zsepivel,és még utolsóként ezt mondtam:
-Sziasztok,nagyon köszönöm a sok vidám perceket,amiket veletek tölthettem a két és fél év alatt,még ígérem látni fogjuk egymást!-integettem,és mindenki haza ment.
-Hát akkor Cor Nei,most nem velem jössz haza,hanem a másik irányba mész.Egy jobb irányba.Örülök,hogy végre biztonságban lehetsz,és megtalálod a boldogságot!-kacsintott Seo Chan.
-Köszönöm a szép szavaidat!És,még találkozni fogunk,és holnap felhívlak suli után,hogy mi volt,oké?-intettem,majd elindultam,de valaki megállított,mert magához ölelt.
-Milyen erősen ölelsz!Engedj el,nem tudom ki vagy,de szerintem egy oppa!-ziháltam levegőért kapkodva.
-Remélem azért még fel ismersz!-mosolygott Himchan.
-Himchan?!Oppa,te hogy kerülsz ide,honnan tudod,hogy ide járok..avagy jártam?És honnan sejtetted,hogy mikor végzek a suliban?
-Csak egy kis segítség kellett hozzá,de mindegy.Nem megyünk együtt haza?-ajánlotta fel.
-De mehetünk.Gyalog vagy busszal?
-Szerintem séta jobb lenne,bár kicsit fárasztó,de szeretnék veled több időt tölteni.-kacsintott a srác.
Bólintottam belegyezésül,és elindultunk a Ri Seo vidék irányába. Kis idő múlva már jóval előrébb voltunk a célunkhoz,de még 3 utca kellett.Amikor csendben maradtunk,Himchan szorosan átfonta ujjait az én ujjaim között,és kézen fogva sétáltunk tovább.