Remény és változások

-Szia Cor Nei,majd még összefutunk!-mondta Himchan,majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a számra.Én csak kábultan integettem,majd kezeket láttam a szemem előtt:

-Cor Nei!Elkaplak,ok?-mondta egy hang,aki minden bizonnyal Cho Bi volt.

-Ya,nincs semmi,de,de..ez hogy került ide?!-sikoltottam halkan,és Himchan pólóját fogtam.

-Na mindegy,de induljunk befele,mert nagyon fázok..Ugye majd mesélsz?Ja,amúgy tök jó,hogy egyszerre jöttünk,mert anyuék nem fognak gyanút!-ugrándozott izgatottan Cho Bi.

Beértünk,és vidáman  döcögtünk be az ajtón,miután a cipőnket levettük,hangosan köszöntünk,majd egyből mentem volna a vendégszobámba.

-Cor Nei,gyere egy kicsit,mondanunk kell valamit!-kiáltott utánam Seung Hyun bácsikám.Késlekedés nélkül lementem a lépcsőn,bár tudtam,hogy valami lehet.Izgatott voltam.Éppen,hogy leültem,már Cha Rin nénikém bele is kezdett a mondanivalójába:

-Szóval,Cor Nei..arról lenne szó...Tudom,hogy ez nehéz neked,éppen ezért megpróbálom összeszedni magam.Amíg Cho Bi-val a plázában voltatok,beszéltem az anyukáddal telefonon,és azt üzente,hogy jobb lesz,ha ideiglenesen itt laksz.Nem szeretné,ha megint bántódások érnének téged,ezért kéri,hogy maradj itt.Szeretett volna veled beszélni,de mondtam,hogy most az unokanővéreddel elmentetek sétálni,szóval gyere,induljunk,szedjük össze a cuccaidat,mától itt laksz,és holnap megyünk beíratni téged a suliba,ahol Cho Bi is jár,rendben,Tudod, a táncművészeti szakközépiskola,itt van csupán kettő buszmegállóra...De attól reggel még a régi sulidba mész,csak keddtől leszel tagja a környékbeli intézménynek..Gyere velem!-szólt bátran Cha Rin,és máris kint voltunk a házból,kiállt az autóval,becsukta a kaput,és 10 perc utazás után otthon voltunk. Szívremegve kiszálltam a kocsiból,és benyitottam az ajtót.Cha Rin is velem jött,megígérte,hogy a nappaliban megvár,amíg a szobámból összeszedem a holmijaimat.Halkan besuhantam a szobámba,és válogattam.Még amit igazán fontosnak éreztem,az a kincses ládám volt,amit Seo Chan adott nekem a 16. születésnapom alkalmából.Seo Chan a legjobb barátnőm,a kincses ládában pedig órai levelezések,képek,rajzok,és emlékek sokasága hevert.Becsomagoltam az összes ruhámat,az éjjeli lámpámat,a csinos képkeretemet egy helyes kínai festménnyel,a nagy olasz zászlót,ami a kedvenc országomat szimbolizálta,és mindezt kivittem az autóba,majd vissza mentem a házba.Cha Rin anyut vigasztalta,én pedig csak némán álltam az ajtóban.Jae Sang is kijött,érezni lehetett a feszültséget.A mostohatesóm valószínűleg aludt,miután haza jött az oviból.Remegtem,a szívem kalapált.Mi lesz itt?

-Mi van Cor Nei,elhagyod a házat?-értetlenkedett bunkón Jae Sang.

-Igen,elmegyek innen,mert jobban érzem magam a Ri Seo vidéken,ott harmónia van,nem mint itt.Ott nem kell rettegnem.Ott van egy igaz család,aki szeret engem.Légyszíves,menj innen,mert nem akarok botrányt az utolsó napomon!-utasítottam keményen.

-Velem ne flegmáskodj,én vagyok a ház ura,nem te kis 16 éves csitri!

-Te vagy a ház ura?Nem,te csak a ház szégyene vagy!Tudod,te dög mennyit szenvedtem miattad?Most is csuklószorító van a kezemen,hogy enyhítsen a lila foltjaimon!Fogd be a villanyszerelő pofádat,mert ha te nem lennél,akkor apa is itt lenne,nem pedig Montreal-ban kéne élnie!-sírtam könnyes szemmel. A számomra utálatos férfi nekem rontott.Lekevert egy hatalmasat,amitől a padlóra rogytam,majd bele rúgott a sípcsontomba,és ott hagyott.Felvettem a cipőmet,anya meg akart ölelni,de nem hagytam:

-Szia anya,szeretlek,de ez nem mehet tovább!Majd valaha találkozunk!

Anya csakugyan magához ölelt,de csak rövid időre,mivel kiszakadtam a karjaiból,és Cha Rin társaságában elhagytuk a házat.Egész úton csak nyugtatott,és vigasztalt,de én szívem szakadtából zokogtam.

Találkozás Himchannel

!Figyelem.Mostantól annyi változik,hogy Cor Nei szemszögéből lesz írva a sztori! :)

Háromnegyed kettőre állt az idő.Már kint álltunk a kapu előtt. Cho Bi a pláza felé vette az irányt,és beolvasztotta magát a boltok végtelen sűrűjébe. Ezalatt idegesen igazgattam a kapucnimat,a sálamat is rendbe tettem. Himchan becsukta maga mögött az ajtót,és kisétált az utcára. 

-Szia Cor Nei,indulhatunk?Mmm,milyen csinos vagy ma!-bókolt Himchan.

-Üdv-üdvö-zöl-lek Himchan!-habogtam össze-vissza.Teljesen elvarázsolódtam,a hetedik mennyország kapujában lebeghettem.Pár percig csendben ballagtam Himchan mellett,szótlanul haladtunk,két utcával később befordultunk egy gyönyörű kivilágítású útra,majd Himchan megtörte a csendet:

-Cor Nei,mit szólnál,ha elmennénk a kedvenc kávézómba?Itt is van,nézd!Gyere menjünk be és beszélgessünk!-kedveskedett.

-Milyen hangulatos hely!Azta,és ez a beltér is elragadó!

-Örülök az első benyomásodnak!Mit szeretnél rendelni?Válassz bátran!

-Akkor egy vaníliás forró csokit kérnék szépen!-válaszoltam kényelmesen,bár elcsuklott a hangom.

-Hmm,remek választás!Én pedig egy fahéjas forró csokoládét választanék!Kérem,hogy hozzák fel a felső teraszra!-mondta magabiztosan Himchan,és felvezetett az emeleti részre-Na,hogy tetszik?Itt rengeteg időt ütök el,mondjuk suli után,vagy kosárlabda edzés után beülök egy narancslevet,vagy kólát meginni...-mutatta be a helyet,és már hozták is a rendelést:

-Tessék,fogyasszátok egészséggel!Hm,Himchan,milyen helyes kis barátnőd van!Gratulálok haver,ahhoz képest,hogy ez az első,nagyon jól tolod!-röhögött a fiú.

-Bang Yong Guk!Hagyd abba a csipkelődést,inkább fuss vissza,hogy másoknak szolgáld fel az italokat!Érthető vagyok?!-utasította Himchan,majd rálépett a Yong Guk nevű srác Adidas cipőjére.A rádióban éppen a B2ST I Like You The Best című dalát sugározták,már ettől izzadt a tenyerem. "This song is just for you.." kezdetnél egymás szemébe néztünk,zavartan elfordultam,majd kortyoltam a forró csokimból.Azt se tudtam merre legyek!Alig vagyok itt a Ri Seo vidéken,és már ilyenek történnek.

-Hé sajnálom az előbbi incidenst,majd megkapja hyung a magáét tőlem!

-Nem,nincs semmi,mindenki lehet vicces kedvében!-simítottam el a helyzetet.

-Látom nemsokára megiszod az adagodat,utána menjünk át a játékterembe,fergeteges,például a billiárd!

Soha nem billiárdoztam,de inkább bevállaltam a játékot.Himchan nyugodtan neki látott,majd amikor én következtem volna,megtört a jég:

-Ehh,Himchan,az a nagy szitu,hogy én még életemben nem kezdtem ilyesmit,szóval nem tudom igazán hogyan kell ezt!-vakartam a tarkóm.

-Akkor kezdjük!-biztatott Himchan.Felém hajolt,a fejünk egymás mellett.Éreztem a meleg lélegzetét,és azt,ahogy a karja magabiztosan segít.Nem tudtam hova tenni mindezt:zavaromban.Oldalra tekintettem,és láttam Himchan szemeit,ahogy a lelkesedéstől csillognak.Ismét neki ugrottam a dolognak,ezúttal sikeresen.Nagyjából még húsz percet szórakoztunk így,majd elhagytuk a kávézót.Irtó hideg lett kint,szélvihar járta körbe Szöul utcáit.Vacogtam,kissé alábecsültem az időjárás jóslatait.Összekuporodtam a karommal,majd el se indultunk,Himchan -mintha legalább ezer éve a barátnője lennék- látta,hogy kissé kényelmetlenül érzem magam,levette a kabátját,és az alatta lévő vastagabb cipzáros Nike kenguru zsebes felsőjét rám adta,majd vissza vette a kabátját,minderre fel még a vállamon pihentette a kezeit,szorosan egymáshoz simultunk.Tetszenék neki?Ah,kizárt,egy nap alatt nem lehet megkedvelni valakit.Vagy mégis?!Mert nekem rendkívül tetszik és kedves srácnak találom. 

-Nos...,Cor Nei,hogy mulattál ma délután?-kérdezte Himchan.

-Egyszerűen remekül éreztem magam.Hihetetlen figyelmes vagy,és még egyszer köszönök mindent!-kedveskedtem,majd Himchan mindezt egy puszival jutalmazta,és magához húzott,hogy felmelegedjek.

Első nap a Ri Seo vidéken

Mindenki megvacsorázott,beszélgettek Cor Nei-val,majd a két unokatestvér felsétált az emeletre,ugyanis két emeletes volt a ház.Cho Bi szobájába mentek,majd jött a kérdés:
-Cor Nei,egész pontosan mit szerettél volna tudni?
-Elmondom,de ha valakinek elárulsz,tisztelt Lee Cho Bi maga nagy bajba kerül!Mondj infókat Kim Himchanról!-követelte Cor Nei.
-Na,akkor befogom!Hm,lássuk csak..Himchan 16 éves,itt lakik szembe velünk,éppen az ablakon keresztül gyönyörködik benned-mondta Cho Bi és Cor Nei ijedtében sikított,majd neki támaszkodott az ajtónak,hogy ne lássa senki.
-Mi van,pasi fóbiás vagy?Ott tartottam,hogy Himchan nagyon szeret táncolni,kedves,ügyel a külsejére,szingli,sosem volt még barátnője,illetve szeret független lenni,mármint egyedül megoldani a dolgokat!Mégis mit érdekel téged?-mondta Cho Bi.
-Ja,ma találkoztam vele a buszon,és elkezdtem vele beszélgetni,leemelte a csomagom,odaadta a csuklópántját,hogy ne fájjon a kezem,és kérte,hogy holnap kettőkor találkozzunk!-lihegte izgatottan Cor Nei.
-Kedves!Szingli!Nem volt barátnője egyszer sem!Drága Cor Nei,egyenesen beléd csap a szerelmi villám!Imád téged,vágod?-tájékoztatta Cho Bi.
-Ne már!Komoly?!Mondjuk helyes és..-zihált a sokkos lány.
-Chh,a szerelem kölcsönös.Te is oda vagy érte,amit látom..Szerencsés vagy!-biztatta unokahúgát a szakértő lány.
És még ehhez hasonlóan folytatták a lányok a beszédüket.Fürdés után,egészen alvásig.Mire elálmosodtak,Cor Nei átment a neki fenntartott vendégszobába,de előtte elbúcsúzott:
-Jó éjt Cho Bi!Viszlát holnap!-ásított Cor Nei.
-Jó éjszakát Kim kisasszony!Holnap segítek!-nevetett a hasát fogva Cho Bi.
-Téli randi?Nekem?!Vicces.Majd holnap felkelek,mert ma elég sok dolog történt,fáradt vagyok.Holnap minden a rendes kerékvágásban lesz!-ígérte Cor Nei,majd elment az ágyba pihenni."Kim kisasszony?!Cho Bi kész bolond,de imádom ezt a csajt!"-gondolta a fáradt lány-Cor Nei napja rendkívül izgalmas volt,így alaposan betakargatta magát, a párnát ölelve pár pillanat múlva elszunyókált,és remekül aludt egész éjjel.Telt-múlt az idő,reggel nyolcat ütött az óra,és a pizsamáját piszkálták:
-Cor Nei!Himchan délután vár rád délután!!Mit parancsolsz,mit nyújtsak neked a siker érdekében?Örömmel álok a szolgálatodra!Kérlek gyere reggelizni,mert van még sok dolgunk!-keltette Cho Bi Cor Nei-t.
-Lee Cho Bi,neked ma véged lesz!röhögött,majd felé dobott egy párnát.Kis idővel ezután felöltözött,és mindenki együtt reggelizett.Az egész család finoman majszolta a sütit,és itta a forró csokoládéd,és a konyhai TV-ben lelték a vidámságukat."Mint egy igazi család,remek az élet itt a Ri Seo vidéken"-ámult el a vendégül látott lány.
-Anya,ma van egy kis dolgunk Cor Nei-val,elmegyünk szétnézni,jó?Kettőkor indulnánk!-füllentett félig-meddig Cho Bi.
-Menjetek csak lányok!Addig használjátok ki,még nincs hószakadás!-mondta mit sem sejtve Cha Rin,mialatt a két szövetséges már Cho Bi szobájába lépett.Divatbemutató.Kiválogatták a ruhákat,meg a cipőt,és a kiegészítőket,ami egy ilyen ilyen ígéretesnek látszódó "fontos" téli eseményre volt fő kellék.A többi már csak Cor Nei-n állt.Hogy lesz,mint lesz?Kettő óra,és minden eldől.Egyáltalán merre viszi Himchan a lányt?Rejtély."Kedves srácnak tűnik.Meg helyes,segítőkész,és a hangja,amikor beszél..egyszerűen elolvadok."-agyalt magában Cor Nei.Cho Bi jártasabb volt a témában,ezért alaposan felkészítette unokahugát.Himchan első randija.Cor Nei első randija.A Ri Seo vidék csupa rejtély és vidámság!

Egy új élet kezdete

-Jang Cha Rin!Őt ismerem,a szomszédunk!Vagyis,hát egész pontosan szemben lakik velünk.Akkor mehetünk együtt,nem?-kérdezte.
-Milyen véletlen egybeesés!Remek!Örömmel veled tartok.-bólogatott a lány.
-Na,akkor én is örülök!Merre is laksz eredetileg?-érdeklődött Himchan.
-Hát,tudod merre van a Hang Ja út?A Hangang parkkal szemben.Na ott lakok,vagyis laktam.Ki a kedvenc idolod?
-Ah,már beugrott!Mégis meddig leszel itt,a Ri Seo "vidéken"?Mondjuk Szöulban vagyunk a külvárosban,de ezt a terepet "Ri Seo vidék"nek becézik.
-Ameddig csak tudok.Mert ami azt illeti,ez a Jae Sang nagyon förtelmes ember.Pokollá teszi az életem.Nem bírom tovább idegileg!-bukott ki a lányból.
-Hm,már itt is vagyunk.Segíthetek levinni a csomagodat?-ajánlkozott Himchan,majd hősiesen segédkezett leemelni a bőröndöt.
-Áh,nagyon kedves vagy!-udvariaskodott Cor Nei,majd amikor a csomagját át akarta venni,száját egy Aúú fájlaló szócska hagyta el. Himchan rögtön átlátta a helyzetet:
-Látod,ilyen nehéz a bőrönd!Ne emelgess ilyen nehéz  súlyokat!-figyelmeztette a srác,de kétes érései támadtak.  Ez a lány maga a rejtély!
-Figyelj Himchan,el kell mondanom neked valamit!-sóhajtotta Cor Nei,majd félig felhúzta a felsője ujját.-Az a helyzet,hogy nem a súly miatt fájlalom a kezemet.Nézd csak ezt itt!-mondta Cor Nei,mutatva a kék-zöld foltra az alkarján.Pityeregni kezdett,menthetetlenül szomorú lett.
-Óh,ne már!Hol van az a pasas?!Megverem!De miért? Hogy mer megütni egy ilyen rendes, kedves lányt?!Nem értem.Várj egy kicsit!-védelmezte Himchan a szavaival,majd a csuklópántját levéve ráadta Cor Nei kezére,és mosolygó szemekkel nézett a lányra.
-Jobb már?-kérdezte.
-Milyen kedves vagy!Akkor ezek szerint a családod is biztos kellemes,rendes,és odaadó!-dicsérte a lány.
-Semmiség!Egyébként Cha Rin nénikéd is aranyos,bármikor és bárkin segít.Ki a kedvenc idolod?
-Az MBLAQ-s fiúk,és a 2NE1-s lányok!Hát a tied?-mondta Cor Nei,bár kissé elmosolyodott,mert tudta,hogy egyszer mér feltette ezt a kérdést,csak Himchan túlságosan is belemerült a párbeszédükbe.
-Az én kedvenc énekesem SE7EN. A YG Family a legjobb.-nevetett Himchan,és Cor Nei vadul bólogatott.
-Igen,és még a 2PM is viszi a pálmát!-folytatta a lány a felsorolást.
Hm,remek ízlés.Ne haragudj,de már kezdek fázni,és este háromnegyed kilenc van.Nincs kedved holnap találkozni velem,mondjuk...,kettőkor?-érdeklődött Himchan.
-De igen,igen!Visszaadom a csuklószorítód,várj!
-Nem szükséges,maradjon a tied!Szia Cor Nei,holnap találkozunk!-intett Himchan,és máris az út túloldalán volt.Cor Nei bekopogott Cha Rin nénikéje házába.Az unokatesója,Cho Bi nyitott ajtót:
-Cor Nei,csak hogy itt vagy!Hiányoztál!-ölelték egymást.
-Szia Cor Nei!-üdvözölte Cha Rin,majd a férje Seung Hyun is köszöntötte a lányt.
Boldogan bekísérték,majd az asztalhoz ültek enni:
-A kedvenced,rántott hal és rizs a vacsora,gyere együnk együtt!Már nagyon vártalak!Meddig maradsz itt?-érdeklődött Cho Bi az unokahúga iránt. 
-Te mindig olyan kedveséggel fogadsz,meg mindenki aki itt lakik!-kedveskedett Cor Nei,majd nekikezdett az evésnek.
-Mégis mi volt az oka annak,hogy betelt a pohár?-kérdezte érző szívvel a nagynéni.
-Tudod Cha Rin,Jae Sang miatt van minden.-sóhajtott Cor Nei.-Cho Bi,kérdezhetek valamit vacsora után?-súgta.
-Persze,bármire válaszolok!-bólogatott az unokatestvér.

Botrányos költözködés

Délután van.Január vége fele jár az idő,de a hőmérséklet akár egész enyhének is mondható.Cor Nei lecsukta szemét,majd a távolba tekintett.Föl az égre,ahol a madarak szelték a levegőt.Szomorúan sóhajtotta:
-Legalább ti legyetek szabadok!-sóhajtotta könnyes szemmel.
Fújt egyet,majd összekuporodott,mert kezdett hűvösre fordulni az idő.Cor Nei magányosnak érezte magát.Miután már két hete tudta,hogy az a kisgyerek a mostohatestvére,és az apja,aki igazából nem is az apja.Park Jin Ki,aki az igazi hozzátartozója,külföldön élt,egész pontosan Montrealban.Cor Nei anyukája tehát egyedül nevelte lányát.De eközben egy férfi beavatkozott:Lee Jae Sang.Ezt a nevet olyan utálattal mondta ki,mintha Észak-Koreáról beszélne.
Cor Nei felkelt,és a ház felé ballagott.Megtörölte a szemét,majd éppen akkor lépett be,amikor csak az anyukája volt ott.Mosolygott egyet,majd a szobája felé vette az irányt.Tudja mi következik:összepakol.A szekrény mélyéről előkereste a bőröndöt,majd a legfontosabb ruháit,a Lee Joon-os párnáját,és a pizsamáját bepasszírozta.Telefonját zsebre vágta,majd az előszobában felvette a pulcsiját,mellényét.Cipőjét egy szempillantást,majd anyukáját szólította:
-Anya gyere,mondanom kell valami fontosat!-kiáltotta Cor Nei,majd anyukája a hang után sietett,és értetlenül állt  a dolgok előtt:
-Kicsim!Te meg hova készülsz?Este?Hát a bőrönd,azt nem értem,de tényleg?-csodálkozott.
-Tudod anya,elköltözök.Egy indokom van,de az erős.Tudod,főként Jae Sang miatt megyek el.Nem úgy bánik velem,ahogy illene.Nem a lánya vagyok,de mégis tisztelnie kéne embertársait.Hiányzik apa.Az az igazi apa,akivel a hétvégék izgalmasak,és mindig nevetünk valamin.Sajnos Montrealban van.Jae Snag miatt,le merem fogadni.Sajnálom,hogy rossz kislányod vagyok,de ezt már nem bírom tovább.Gondolom,nem szeretnéd,hogy bajom essen,vagy elszökjek,így engedd,hogy Cha Rin nénikémékhez költözzek!Viszlát,ott megtalálsz!-mondta Cor Nei,majd szorosan átölelve sírt anyukája vállán,elengedte,majd intett egyet,és az egész mindent maga mögött hagyva elgurította bőröndjét,és kitolta a buszmegállóhoz.Nyolc órakor pont érkezett egy járat.Felszállt,majd helyet foglalt.Egy állomással később egy hang mondta:
-Elnézést,szabad a hely?-kérdezte a fiú.
-Persze,ülj csak le!-felelte Cor Nei.
-Elnézést,ha illetlen vagyok de hova indulsz ekkora csomaggal?Egyedül?Este?-csodálkozott a srác.
-Nem zavar a kérdésed,a Ri Seo térhez megyek,a nagynénémhez költözöm!Az egész egy utálatos ember miatt van.Apa Montrealban él.Meg nagyon hosszú ez a történet-sopánkodott a lány.
-Ugh,sajnállak.Nem kellett volna megkérdeznem!Egyébként,ha ez vigasztal,én is a Ri Seo térhez megyek.Kellemes környék,szerintem jól fogod érezni magad!A nevem Himchan,Kim Himchan.
-Az én nevem Park Cor Nei.Örülök a találkozásnak,....kedves Himchan!-oldódott fel Cor Nei.
-Szuper!Hogy hívják a nagynénédet?-érdeklődött a fiú.
-Cha Rin,Jang Cha Rin.-válaszolt vidáman Cor Nei.